Nga Nguyen, a fullertoni Kaliforniai Állami Egyetem professzora intézménybeli kollégáival fogott össze, hogy megvizsgálja a plátói kapcsolatok gyakoriságát a sárga babuinok négy, a kenyai Amboseli Nemzeti Parkban élő csoportjánál.

"Nem igazán értjük e plátói kapcsolatok hasznát - mondja Nguyen. - A hímeknek más, párzóképes nőstényekre kellene vadászniuk, nem pedig egy majomcsecsemőt nevelő nőstényre pazarolni az idejüket".

A kutatók a négy csoport több mint ötszáz páviánjának viselkedését követték nyomon; genetikai tesztek segítségével kiderítették 183 egyed apaságát is, köztük 23 olyan kölyök származását, amelyek anyját "komornyik" hímek kísérték. A megfigyelések eredményét a Behavioral Sociobiology and Ecology című szaklapban publikálták.

A hím komornyikok feléről kiderült, hogy az általa kiszolgált nőstény kölykének az apja. Ez azért meglepő, mert a nőstény a fogantatás idején egy sor másik hímmel is párosodott. "A potenciális apák közül azonban csak a genetikai apákból lett társ - magyarázza Nguyen. - Úgy tudom, az emberhímek nem tudják megkülönböztetni saját utódjukat a nem rokon utódoktól, a páviánok azonban képesek erre".

A kutatás azonban még ennél is nagyobb meglepetést is hozott. A társak fele nem volt a kölyök genetikai apja, még csak potenciális apának sem számított, mert nem párosodott a fogantatás idején a nősténnyel - derül ki a tanulmányt ismertető BBC hírportál beszámolójából.

"Szóval fogalmunk sincs, mi veszi rá a hímeket arra, hogy belemenjenek ilyen barátságokba, hacsaknem imponálni akarnak a többi nősténynek azzal, hogy idejüket egy anyával és pici kölykével töltik - fejti ki a szaklapban a professzor. - A nőstények azonban egyértelműen hasznot húznak a komornyikokból. Azt láttuk, hogy azokat a baba-mama párokat, amelyek sok időt töltöttek hím barátjuk társaságában, sokkal kevesebb bántalmazás érte a többi nőstény részéről, és a kölykök is sokkal kevesebbszer sírta a többiekhez képest. Ezek az utódok sokkal nagyobb eséllyel élik túl a csecsemőkort".