A tanulmány szerzője emlékeztetett arra, hogy Leonardo szülei nem voltak házasok, a művész apja, Ser Piero jegyzőként dolgozott Firenzében. Egy 1457-es adófeljegyzés szerint Leonardo anyja, Caterina egy, a toszkániai Vinciben élő férfi felesége volt, és eddig azt feltételezték, hogy ő is erről a vidékről származott.

A kutatást végző Francesco Cianchi ugyanakkor egyetlen, Vinciben vagy a környéken született Caterina sem köthető Ser Pieróhoz; életében az egyetlen Caterina a férfi tehetős barátjának, Vanni di Niccolo di Ser Vann-nak a rabszolganője.

A bankár végrendeletében feleségére hagyta a rabszolganőt, a házát pedig barátjára és végakaratának végrehajtójára, Ser Pieróra. Az özvegy azonban nem költözött el, viszont felfogadott egy új szolgálót - ez az alapja annak a feltételezésnek, hogy a férfi a házért cserébe Caterina felszabadítását kérte. A nő ezután nem tűnt fel többet a firenzei feljegyzésekben.

Leonardo da Vinci 1452. április 15-én született, anyja néhány hónappal később pedig férjhez ment a Vinciben élő férfihoz.

A tanulmány kapcsán szakemberek rámutatnak arra, hogy a rabszolgaság elterjedt volt a reneszánsz kori Itáliában, a tehetős családok Kelet-Európából vagy a Közel-Keletről hozott lányokat vásároltak, akiket - ha nem voltak keresztények - megkereszteltek. A keresztségben legtöbbször a Maria, Marta vagy a Caterina neveket kapták.

Tavaly egy olasz akadémikus vizsgálta meg Leonardo da Vinci fennmaradt ujjlenyomatát, és egy olyan részletet azonosított, amely csak az arabokra jellemző.