A körülbelül 500 éve fagyott "Llullaillacói Szűz" és a hétéves "Llullaillacói Fiú" maradványait 1999-ben találták meg az Argentína és Chile határán lévő Llullaillaco vulkántól néhány méterre lévő ősi szentélynél.

A legújabb kutatások szerint a nőt és fiút áldozatnak választották ki, valamikor 1470 és 1520 között.

A Bradfordi Egyetem szakemberei a múmiák fejéről vett hajmintákat elemezve tárták fel a dermesztő történet részleteit.

A tudósok a hajminták DNS-ét és a kémiai jelként szolgáló izotópokat tanulmányozták, ami lehetővé teszi a táplálkozási szokásaik megismerését, méghozzá az életkorhoz köthetően.

A kisfiú például sokáig zöldségeket, például burgonyát evett, ami paraszti származásra utal.

Halála előtt egy évvel azonban sokkal változatosabb lett a táplálkozása, az inka társadalmi elit ételének számító kukoricát is evett, és fehérjét is fogyasztott, valószínűleg szárított lámahúst.

Az utolsó hónapok nyomai szerint a fiú megkezdte a halálba vezető zarándokútját: hajában kokalevél fogyasztásának nyomait fedezték fel, amelyet az Andokban ma is rágcsálnak a magassági betegség tüneteinek enyhítésére.

A fiú élete borzalmas körülmények között ért véget - ruhái hasmenésből származó széklettel szennyezettek; hányadékában pedig egy hallucinogén kábítószer nyomait találták meg.

Halálát a jelek szerint fulladás okozta, felső ruházatát olyan szorosra húzták, hogy bordái eltörtek, medencecsontja pedig elmozdult a helyéről.