Szívinfarktus esetén az egyik legfontosabb sürgősségi beavatkozás az elzáródott koszorúér véráramlásának helyreállítása. A sikeres beavatkozás azonban nem garantálja, hogy a vér a szívizom valamennyi területére eljut. A hajszálerek egy része ugyanis a nagyobb ér megnyitása után is elzáródott maradhat, így a szövetek továbbra sem jutnak elegendő oxigénhez. Ez az úgynevezett capillary no-reflow jelenség. A mikrokeringés tartós zavara súlyosbíthatja a szövetkárosodást, és a szívinfarktushoz társuló vesekárosodásban is szerepet játszhat.

Bár a nagyobb erek véráramlásának helyreállítására léteznek hatékony eljárások, a hajszálerekben fennmaradó keringési zavar célzott kezelésére eddig nem állt rendelkezésre megfelelő terápia. A kutatók ezért azt vizsgálták, hogyan lehet közvetlenül helyreállítani a hajszálerek véráramlását. Figyelmük a pericitákra irányult: ezek a hajszálereket körülvevő sejtek az erek átmérőjének szabályozásában játszanak szerepet. Túlzott összehúzódásuk szűkítheti a hajszálereket, és akadályozhatja a vér áramlását akkor is, amikor a nagyobb erekben már helyreállt a keringés.

A probléma leküzdésére az ELTE és az egyetemről indult Motorpharma Kft. kutatói nemzetközi partnereikkel közösen egy új kísérleti hatóanyagot fejlesztettek ki.

A CLN-2501 nevű kísérleti hatóanyag a simaizom-miozin működésének gátlásával segíti a hajszálerek tágulását. A miozin az izomösszehúzódásban szerepet játszó fehérje, amelynek működése a hajszálereket körülvevő periciták összehúzódásához is hozzájárul. A hatóanyag ezt a folyamatot gátolja, így a periciták ellazulhatnak, a hajszálerek kitágulhatnak, és a vér ismét eljuthat a korábban elégtelenül ellátott szövetekhez.

Az állatmodelleken végzett kísérletek során a kutatók közvetlen képalkotó módszerekkel követték a hajszálerek véráramlását. A kezelés gyorsan helyreállította a mikrokeringést, és a hatás a hatóanyag gyors kiürülése után is fennmaradt. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a hajszálerek véráramlásának helyreállásával párhuzamosan a korábban bennük rekedt neutrofil granulociták, vagyis az immunrendszer gyulladásos folyamatokban részt vevő fehérvérsejtjei is kiürültek.

Ennek azért van jelentősége, mert a vérellátás zavara és a gyulladásos folyamatok egymást erősítve járulhatnak hozzá a szövetkárosodáshoz. A mikrokeringés helyreállítása így nemcsak a szövetek oxigénellátását javíthatja, hanem a véráramlás újraindulásakor kialakuló további károsodást is mérsékelheti.

A kutatók eredményei szerint a szívinfarktus nemcsak a szív, hanem a vese hajszálereinek keringését is érintheti. A kutatók a szívinfarktus állatmodelljeiben a vese mikrokeringésében is megfigyelték a no-reflow jelenséget, amelyet a CLN-2501 kezeléssel sikerült visszafordítani.

Az eredmények arra utalnak, hogy a szív és a vese működési zavarai közötti kapcsolatban a mikrokeringés károsodása is szerepet játszhat. Ez új szempontot adhat az úgynevezett 1-es típusú kardiorenális szindróma vizsgálatához, amelyben az akut szívkárosodás a veseműködés romlásával jár együtt.

A kutatók mind a szívinfarktus, mind az akut vesekárosodás állatmodelljeiben a túlélés javulását figyelték meg a kezelés hatására.

Ez különösen jelentős eredmény, mert arra utal, hogy a hajszálerek célzott tágítása nemcsak a mikrokeringés pillanatnyi helyreállítását segítheti, hanem a súlyos szövetkárosodással járó állapotok kimenetelét is befolyásolhatja.

Az eredményeket a Nature című tudományos folyóiratban közölték a kutatók. Az október közepén megjelent tanulmány a Motorpharma Kft. és az ELTE Biokémiai Tanszékén működő HUN-REN–ELTE Motor Farmakológiai Kutatócsoport kutatóinak munkájára épül.

A hazai és nemzetközi együttműködésben a Bristoli Egyetem, a párizsi Institut Curie, a Semmelweis Egyetem, a bostoni Clinch Biosciences és a Baim Institute for Clinical Research kutatói is közreműködtek.

A tanulmány jelentős előrelépés a hajszálerek működésének és a mikrokeringési zavarok következményeinek megértésében, és új terápiás irányt jelöl ki a szívinfarktushoz és az akut vesekárosodáshoz kapcsolódó szövetkárosodás mérséklésére. A hatóanyagot egyelőre állatkísérletes modellekben vizsgálták, ezért további kutatások szükségesek annak megállapításához, hogy embereknél is biztonságosan és hatékonyan alkalmazható-e – olvasható a közleményben.