A több mint 50 évvel ezelőtt gyümölcslegyekben felfedezett gén az egerekben is betölti testsúlyszabályozó szerepét: aktív állapotában az állatok soványak maradtak, míg passzivitása esetén könnyedén elhíztak.

Az egérkísérletet elvégző Texasi Egyetem tudósai úgy vélik: jó esély van rá, hogy a mechanizmus az embereknél is hasonlóképpen működik.

"Ez egy pazarló, szikár testalkatot okozó gén. Ha bekapcsolod, sovány leszel, ha lekapcsolod, elhízol" - fogalmazott a kutatást vezető Jonathan Graff.

Zsugori vagy pazarló

A szakemberek évek óta alkalmazzák a "zsugori gén" elméletet annak megmagyarázására, miért hajlamosak egyes emberek az elhízásra.

Ennek háttere, hogy az emberiség történetének legnagyobb részében azok rendelkeztek a legjobb túlélési eséllyel, akik könnyen halmoztak fel zsírtartalékokat, amelyekkel kihúzták a gyakori szűkös időszakokat.

Noha az elhízás több gén együttes működésével, ezek viselkedésre gyakorolt hatásával és a környezeti tényezőkkel is összefüggésbe hozható, a tudósok érdemesnek tartják a különleges figyelemre az adp jelű gént.

Az adp-t évtizedekkel ezelőtt fedezte fel Winifred Doane, aki szélsőségesen kedvezőtlen, száraz és tápanyagban szegény körülményeknek tette ki a muslicákat. A rovarok közül azok élték túl a megpróbáltatásokat, amelyek nélkülözték az adp működő változatát.A Texasi Egyetem kutatói ezt a kísérletet ismételték meg, csak ezúttal egerekkel, és ugyanazt tapasztalták. Ez azt jelenti, hogy a gén egy nagyon hosszú evolúciós láncolaton keresztül is megőrizte a szerepét.

Winifred Doane a felfedezés után elmondta: mindig abban reménykedett, hogy a gyümölcslegyekben azonosított adp segítségével egy nap kontrollálható lesz az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség, és most ebbe az irányba mozdultak el.

Az Arizonai Állami Egyetem professzor emeritusa kifejtette: a jelek szerint egy szabályozó génről van szó, amely befolyásolja más gének működését.

Felülkerekedni a géneken

Szakértők szerint az embereken végzett vizsgálatokat érdemes az ausztráliai bennszülöttekkel és az Egyesült Államok délnyugati részén élő pima indiákkal kezdeni, ők ugyanis a jóléti társadalom körülményei között kiemelkedő arányban híznak el és lesznek cukorbetegek.

Jonathan Graff hangsúlyozta: az egereken végzett kísérletek szerint az adp nem egy "mindent vagy semmit" gén, működésének különböző fokozatai vannak, minél kevésbé aktív, annál könnyebben hízik el valaki, és minél aktívabb a gén, annál szikárabb lesz.

A kutató elképzelhetőnek tartja, hogy egy nap gyógyszerekkel legyenek képesek a gén működését befolyásolni, így akár azt is el lehet érni, hogy az elhízásra különösen hajlamos emberek felülkerekedjenek genetikai adottságaikon.