A csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona) kizárólag a Kárpát-medencében fordul elő és rejtett életmódja miatt a zoológusok csaknem 80 éve nem fogtak meg egyetlen élő példányt sem; jelenlétére csak bagolyköpetekből lehetett következtetni.

A kutatók 280 dobozcsapdát helyeztek ki a Borsodi-Mezőség TK területére. A csapdák kihelyezését extrém időjárás követte: a hőség után felhőszakadás és jégeső nehezítette a terepmunkát.

Ennek ellenére végül mégiscsak sikerült fülön csípni egy szöcskeegeret. Az egérke nem volt túl megszeppent; kézből is elfogadta az ételt - nevezetesen a szökcskét, a sáskát és a borsót. Az állatot ezután szabadon engedték.

A szöcskeegér hazánk egyik legritkább, és minden bizonnyal a legkevésbé ismert gerincese.

Elterjedési területe az utóbbi száz évben riasztó mértékben visszaszorult. A jelenleg alfaji státusszal rendelkező kisemlős rendszeres előfordulása csak a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetből (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) ismert.

Egykor a Kárpát-medence síkvidékein széles körben elterjedt lehetett, bár gyakori, jelentős egyedszámú populációi valószínűleg sosa nem voltak.

Valószínűleg az alfaj világállományának 80-100 százaléka hazánkban található, így hosszú távú megőrzése kiemelt feladat.