A spanyol válogatott edzése után tartott sajtótájékoztatón a védő aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a játékvezetők segítik majd az argentin válogatottat.

„Egyáltalán nem aggaszt a futballban előforduló keménység vagy agresszió. Ha ezt a játékvezető kézben tartja, végzi a dolgát, nincs vele problémám. Ugyanakkor az utóbbi mérkőzéseken olyan dolgokat láttunk, amelyek igazán megleptek minket – büntetlenül maradt esetek, különösen Argentína esetében” – idézte Laporte szavait a Marca.

Az Európa-bajnok hátvéd szinte üzent a döntő szlovén játékvezetőjének, Slavko Vinčićnek: „Az ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie a futballban, különösen ilyen fontos tornákon. A játékvezető kötelessége, hogy kordában tartsa az ilyen viselkedést és megakadályozza a sportszerűtlenséget. Ha egy-két játékos megússza ezt, a mérkőzés káoszba fullad.”

Ami a két csapat eddigi teljesítményét illeti a tornán, az argentin válogatott, mivel két hosszabbításos meccset is játszott, egy órával többet töltött a pályán a tornán, mint a spanyol csapat.

Az eddig 19 gólt szerző Argentína a torna legeredményesebb csapata, ami elsősorban a rendkívül pontos és hatékony helyzetkihasználásnak tulajdonítható. Az Albiceleste immár sorozatban 13 világbajnoki mérkőzésen szerzett legalább két gólt azóta, hogy négy évvel ezelőtt, a nyitómérkőzésen 2–1-es vereséget szenvedett Szaúd-Arábiától.

Az Opta adatai szerint bár a spanyolok több lövéssel próbálkoztak, hat góllal kevesebbet szereztek; a helyzetkihasználásuk eddig átlagosnak mondható, hiszen éppen annyi gólt értek el, amennyit a lehetőségeik száma és minősége alapján várni lehetett (13 gól, 13,3-as xG-mutató).

Argentína valójában csak eggyel szerzett több gólt a tizenhatoson belülről, a tizenhatoson kívülről viszont sokkal veszélyesebbnek bizonyult: ötször is szerzett onnan gólt, miközben Spanyolország még nem ért el gólt távoli lövésből.

Spanyolország ugyan hat góllal kevesebbet szerzett, mint Argentína, de hattal kevesebbet is kapott. Eddig mindössze egyet – a Belgium elleni 2-1-es negyeddöntő során.

Franciaország félelmetes támadónégyese remek formában várta az elődöntőt, ám a spanyol védelem alig hagyott levegőt az ellenfelek támadóinak.

Luis de la Fuente csapatát gyakran dicsérik technikai tudásáért, a csapat keményen is dolgozik a pályán. Bár Argentína összesítésben 13,5 méterrel tett meg többet a két hosszabbítás miatt, Spanyolország játékosai 90 percre vetítve többet futottak és sprinteltek; emellett csak Marcelo Bielsa Uruguayja (7,7) szerzett labdát gyakrabban az ellenfél térfelének utolsó harmadában.

Ezzel szemben Argentínát ezen a világbajnokságon minden ellenfele túlfutotta – összesen 17 kilométerrel –, mégis minden alkalommal győztesen került ki a mérkőzésből. Kevésbé intenzív játékstílusának köszönhetően – bár 60 perccel többet játszott, mint a spanyol rivális – nem kell jelentős fizikai hátránytól tartania a döntőben, különösen, hogy a Jordánia elleni utolsó csoportmérkőzésen számos játékos még pihenhetett is.

A dél-amerikaiak talán pechesnek mondhatják magukat, hogy hetet kaptak, mivel csak három csapat engedett kevesebbet a lövéseknél, és csak Spanyolországnak alacsonyabb az ellenük mért 90 percenkénti xG-je.

De még ha Argentína védekezése jobb is, mint amilyennek látszik, Spanyolország mutatói más dimenziót jelentenek.

Annak ellenére, hogy több mérkőzést játszott, mint a többi csapat közül 44 is, Spanyolországnak még mindig a legalacsonyabb a védekezés xG-je ezen a világbajnokságon (2,1), Uruguay pedig a második legalacsonyabb, miután a csoportkörben kiesett (2,4).

Eddigi mérkőzéseik többségében mind a két döntős uralta a labdabirtoklást, bár Spanyolország a Franciaország elleni győztes elődöntőben mindössze 51 százalékos, Argentína pedig az Algéria elleni, 3–0-s csoportmérkőzésen csupán 48 százalékos mutatót ért el; így az is igaz, hogy egyiküknek sem feltétlenül szükséges birtokolnia a labdát a győzelemhez.

Bár a spanyolok sokkal gyakrabban íveltek a tizenhatoson belülre labdákat, a torna előrehaladtával az argentinok is egyre többször alkalmazták ezt a megoldást. Míg az első négy mérkőzésükön összesen mindössze 13 beadással próbálkoztak akcióból, az elmúlt három találkozón már 51-szer tették ezt meg – az angolok ellen, legutóbb például, Lautaro Martínez éppen egy ilyen beadásból szerezte a győztes gólt.

A mostani világbajnokság mezőnyében Spanyolország rendelkezik a legjobb mutatóval a fejpárbajok terén, így elvileg előnyben lehetnek a levegőben – bár mivel a két döntős összesített párharc-statisztikája nagyon hasonló, ez természetesen azt is jelenti, hogy Argentína valamivel dominánsabb volt a földön zajló párharcokban.

A tornán egyik csapat sem tűnt ki különösebben a cselezés terén; a 90 percre vetített kísérletek számát tekintve 25 csapat is megelőzi Spanyolországot. Argentína még ritkábban próbálkozott csellel, ugyanakkor a sikeres cselek arányát tekintve csak Horvátország (63 százalék) teljesített nála jobban.

Kiegyenlített döntőre van kilátás.