Az első félidő elején Trippier szabadrúgásból még az angoloknak szerzett vezetést, de a másodikban Perisic a védőjét megelőzve egyenlített a 68. percben. A horvátok ugyan harmadszor kényszerültek ráadásra a vb-n, ám ezúttal nem bízták a 11-esre a továbbjutást, mint az előző két alkalommal, ugyanis Mandzukic a 109. percben eldöntötte a párharcot.

Horvátország ezzel biztosan felülmúlja eddigi legjobb, 1998-ban elért harmadik helyét, míg Anglia 1966 óta tovább várhat újabb diadalára.

A szombati, szentpétervári bronzmeccsen belga-angol, míg a vasárnapi, moszkvai döntőben francia-horvát mérkőzést rendeznek.

Az angolok kezdték agresszívebben és jobban is a mérkőzést, a horvátok idegesen futballoztak, rengeteg könnyű passzt elrontottak. Nem is kellett sokat várni, hogy góllá érjen a szigetországiak fölénye, ugyanis már öt perc után betalált szabadrúgásból Trippier, aki a válogatottban először volt eredményes. Az angol vezetés mit sem változtatott a játék képén, rá se lehetett ismerni a horvát csapatra, amely sorra szórta el a labdákat, az erős és gyors angol játékosok pedig a labdaszerzést követően éltek fizikai fölényükkel, lefutották embereiket és megnyerték párharcaikat, így a későbbiekben már nem csak pontrúgások után tudtak veszélyeztetni. Egy ízben a góllövőlista éllovasa, Kane óriási helyzetet hagyott ki, pontosabban Subasic védett bravúrral. Sokat elmond a horvátok teljesítményéről, hogy az első komoly helyzetükre bő félórát kellett várni, de Rebic akkor is tiszta lövőhelyzetből Pickford kezébe lőtt. A túloldalon Lingard hasonló szituációban pedig a kaput sem találta el. Összességében a horvátok örülhettek, hogy csak egygólos hátránnyal vonulhattak az öltözőbe.

A folytatásban az angolok is visszavettek a tempóból, elsősorban a biztonságra törekedtek, a horvátok pedig továbbra is teljesen erőtlennek és ötlettelennek bizonyultak, így a második játékrész eleje érdemi lehetőség nélkül telt el. A horvátok pontatlanságát jól jelzi, hogy egy percen belül mindkét horvát szélső próbálkozhatott beadással, de tiszta helyzetük ellenére már az első, a 16-os oldalvonalánál álló angol játékos belsővel tisztázott mindkét esetben.

Egyetlen jó beadás viszont alapjaiban változtatta meg a meccset, ugyanis abból teljesen váratlanul Perisic egyenlített, ez pedig 180 fokos fordulatot hozott. Az egyenlítés hatására záporoztak a lövések Pickford kapujára és érkeztek a beadások az előterébe, egy ízben Perisic újabb próbálkozásakor csak a kapufa mentette meg az angolokat az újabb bekapott góltól. Legalább tíz perc kellett, mire a szigetországi gárda rendezte a sorait. De ez sem jelentette azt, hogy az utolsó 15 percben ne a horvát csapat állt volna közelebb a győztes gól megszerzéséhez, ugyanis Mandzukic lövésénél Pickfordnak kellett hárítania, majd az angol kapus hibája után Perisic nem találta el a kaput, így következhetett a ráadás.

A hosszabbításra ismét fordult a kocka, az angolok tűntek frissebbnek, ami nem volt váratlan, mivel a horvátoknak ez a harmadik olyan találkozója volt a vb-n, amely hosszabbításba torkollott. A szigetországiak nagyon közel álltak ahhoz, hogy ismét vezessenek, de Stones fejesét követően Vrsaljko a kapu jobb sarkánál kifejelte a gólvonalról a labdát. Ettől függetlenül a horvátok sem maradtak helyzet nélkül, a másik oldalon Pickford hárított bravúrosan Mandzukic közeli próbálkozásánál. A fordulás újabb fordulatot hozott, ismét a horvátok voltak kezdeményezőbbek, s ennek meglett az eredménye, ugyanis teljesen elaludt az angol védelem egy szöglet után visszafejelt labdánál, s éppen Mandzukic maradt üresen, aki második ziccerét már nem hibázta el. Ugyan hátravolt még tíz perc, de az angolok komoly helyzetig sem jutottak, így 1966-os egyetlen világbajnoki címük óta továbbra sem tudnak döntőbe jutni. A mostani vb-n először fordult elő, hogy a hosszabbítás döntést hozott, s így nem volt szükség 11-esekre.