Talán érdemes felidézni, hogy milyen körülmények között, milyen előzmények után vette át a 2017-ben a Bp. Honvéddal nagy meglepetésre magyar bajnoki címet szerző edző a nemzeti tizenegyet. Nagyjából két héttel azután, hogy felült képletesen az OTP Bank Liga trónjára a kispesti csapattal, Bernd Storck, a német kapitány, aki 2025-ben kivitte a válogatottat a franciaországi Eb-re, kikapott az andorraiaktól idegenben. Talán már akkor megrendült Storck pozíciója, de csak ősszel vált meg tőle a szövetség, akkor az utolsó két mérkőzésen Szélesi Zoltán dirigálta a válogatottat.

Az MLSZ Georges Leekenst kérte fel kapitánynak, részben talán azért is, mert Marco Rossi addigra elkötelezte magát a dunaszerdahelyi klubhoz. Ám nyáron a belga edző, a rossz eredmények miatt távozott, Rossi pedig igent mondott az MLSZ hívására. Nem túlzás: a „népakarat” is őt emelte volna a posztra, nem csak a szövetség.

A 2018-as ősz fókuszában az új sorozat, a Nemzetek Ligája állt az európai válogatottak számára, ebben a magyar a C-divízióban rajtolt. Tamperében vereséggel kezdődött a Rossi-éra, de aztán a hazai mérkőzések sikerei meghozták a feljutást: a görögök, a finnek és az észtek elleni csoportgyőzelem a B-divízóba emelte a válogatottat.

Közben megkezdődött a 2020-as Eb selejtezősorozata, amely a szlovákok elleni vereséggel indult, de a világbajnoki ezüstérmes horvátok legyőzésével, majd az Eb-elődöntős walesiek elleni sikerrel folytatódott. Marco Rossi hamar csatát nyert, de még sejtette, nem a háborúban diadalmaskodott. A 2019-es ősz ugyanis éppen az ellenkezője lett az esztendő tavaszának: vereség vereséget követett. Bár egy cardiffi győzelemmel továbbjuthatott volna a válogatott, sima vereség lett a vége.

Rossi érkezésekor a magyar férfi labdarúgó-válogatott a 49. helyen állt a FIFA-ranglistán,

majd a következő másfél-két évben nem sikerült jelentősebben előrelépni. Annak ellenére sem, hogy a csapat elért néhány kétségtelenül szép részeredményt. Ma már talán nem csak sejthető, hogy a 2019-es esztendő végén maga a Mister sem volt biztos abban, hogy marad a válogatott élén. Ám a koronavírusjárvány miatti hosszú szünet alatt átszabta a gondolatait és aztán a válogatott játékát is.

Később szívesen beszélt arról, hogy 2019 vége, az akkori ősz a vártnál gyengébb eredménysora nagy változást indított el benne. Rájött arra, hogy a modern futballban ahhoz, hogy hatékony lehessen egy csapat, élvonalbeli fizikai adottságok kellenek. Külön is nevesítette, hogy az erőnlétre, a robbanékonyságra, a sebességre, a gyorsaságra gondolt. Mint mondta, attól kezdve a keret kialakításánál ezt a szempontot vette figyelembe, hozzátéve, hogy mindennek megfelelő technikai képzettséggel is kell párosulnia. De világossá tette, hogy számára attól kezdve mi jelenti az alapot. Azt is kifejtette: „A magyar bajnokságban is látok olyan játékosokat, akik kifejezetten technikásak, de egyfelől egyenetlen a teljesítményük, másfelől nehezen illeszthetők egy bizonyos játékrendbe.”

Tényekkel, vagyis az eredménysorokkal igazolható az a meglátása, hogy attól kezdve, hogy eszerint válogatott, javultak az eredmények is. Az eredmények javulása pedig növelte a játékosok értékét és ázsióját. A magyar válogatott 2020 őszén, a Nemzetek Ligája-szereplés alapján kapott pótselejtezős lehetőséggel élve, az izlandiak elleni, „last minute-győzelemmel” végül kijutott a 2020-ról 2021-re eltolt Európa-bajnokságra. Utólag azt is gondolhatnánk, a nagy megújuláshoz szükség volt a korábbi pofonokra.

A koronavírus-járvány miatti leállást követő időszaktól kezdve a magyar válogatott egyszer sem játszott olyan alárendelt szerepet idegenbeli mérkőzésén, mint 2019 őszén. De, hogy volt honnan felkapaszkodni, az tény. 2020 januárjában a magyar válogatott az 52. helyen állt a FIFA ranglistáján, ez a helyezése nem változott aztán a következő nyárig, hiszen nem rendeztek Európában válogatott mérkőzéseket.

Viszont 2020 őszén a mindössze egy vereség melletti öt győzelem és két döntetlen azt eredményezte, hogy tizenkét helyet előrelépett a válogatott a világranglistán, s újra „befért” Európában az Eb-mezőnyt jelentő huszonnégybe. Nem csak a ranglista alapján, hanem valóban ki is vívta az Euro 2020-on való szereplés jogát. Nem szólva arról, hogy bekerült a Nemzetek Ligája A-divíziójába.

A három csoportmérkőzéséből kétszer a Puskás Arénában játszó válogatott a portugálok elleni találkozó hajráját elrontotta, de utána döntetlent játszott a világbajnok franciákkal, s Münchenben a németekkel. Csak perceken múlt az óriási bravúr, a csoportból való továbbjutás – meg talán kicsit azon is, hogy a keret legértékesebb játékosa, Szoboszlai Dominik sérülése miatt nem játszhatott a tornán.

2021 nyarára a magyar válogatott még előrébb lépett a FIFA-ranglistán, a harminchatodik helyre.

Ott voltunk egy sikeres Európa-bajnokság után – szinte minden szakember, elemző, de akár szurkoló is úgy tartotta, noha 2016-tal ellentétben ezúttal nem sikerült továbbjutni a négyesből, ezúttal nem nyert mérkőzést a válogatott, az összkép legalább olyan dicsérendő, mint fél évtizeddel korábban –, egy, a franciaországi torna utáni helyzethez képest picit eltérő képlettel.

Akkor, a szereplés kiváltotta öröm és elismerés mellett ott volt a kétely is, hiszen mindenki számára világos volt, hogy kiesik a Király-Juhász-Gera tengely, s emiatt részben új csapatot kell építeni. A „páneurópai” Eb után hasonló gonddal nem kellett számolni, sőt, arra lehetett számítani, hogy Szoboszlai Dominik visszatérésével még erősödik is majd a válogatott.

Ehhez képest nagy pofont jelentett elsősorban az angolok elleni hazai 0-4 a vb-selejtezőkben, illetve az őszi szezon első fele, ami már-már a 2019-est idézte. Az albánok elleni kettős vereség, s közte az andorraiak elleni keserves hazai győzelem nem festett jól. Szerencsére a vége jobb lett: döntetlent a Wembley-ben, győzelem Lengyelországban. Ettől még a világbajnoki részvétel lehetősége elúszott. Az, hogy sorozatban kilencszer is elvérzett a magyar válogatott a vb-selejtezőn, nem hatott a meglepetés erejével. Ám az albánok elleni „mínusz hat pont” lehetett volna plusz hat, s akkor legalább a pótselejtező reálisabb. Más kérdés, hogy akkor vélhetően a lengyeleknek is éles lett volna a záró forduló.

Viszonylag hamar megadatott a magyar válogatottnak, hogy újból megmérkőzzön az angolokkal. A 2022-es év fő eseményét – a mi csapatunk számára – a Nemzetek Ligája-szereplés jelentette. Talán az 1978-as vb-csoportot (Argentína, Olaszország, Franciaország) és az 2021-re halasztott Eb-re kapott ellenfeleket (Portugália, Franciaország, Németország) tekintetbe véve is mondható: soha korábban nem kapott a magyar válogatott ilyen erős ellenfeleket.

Előzetesen a szurkolók nagy része már egyetlen szerzett ponttal megelégedett volna, maga Marco Rossi is nagyjából úgy fogalmazott, itt egyetlen megszerzett pont is óriási bravúrt jelentene. Ehhez képest a zárókörben, az olaszok elleni hazai találkozón a csoport élén állva játszott a válogatott, s egy döntetlen is elég lett volna az elsőséghez. Az odáig vezető úton olyan csodákban volt részünk, mint az angolok elleni wolverhamptoni 4-0 és a németek elleni, lipcsei 1-0.

Az olaszok elleni hazai vereség ellenére is összegezhetünk úgy: akkor volt talán a legjobb, a legerősebb a válogatott a Rossi-érában. S megint felbukkant egy hasonló kétely, mint 2016-ban, a nagy trió búcsújakor: ki fogja tudni pótolni Szalai Ádámot, mi lesz a támadójátékkal.

Szerencsére addigra Varga Barnabás már nem csak az NB I, hanem a légiósokat is beleértve, a teljes magyar futball leggólerősebb csatárává nőtte ki magát. Marco Rossi még mindig nagyon szilárd védelemmel operált, amely a 2023-as Eb-selejtezők tavaszi szakaszában, három mérkőzésen, egyetlen gólt sem kapott.

Aztán ősszel a szerbek kétszeri legyőzése nem csupán az Eb-re jutást, hanem az egyenesági kvalifikációt is nagyon közel hozta. Miután kulcsemberek dőltek ki a sorozat végére, nehéz lett a zárás, Szófiában éppen olyan szerencsénk volt (az utolsó előtti mérkőzésen), mint amilyen balszerencsénk vasárnap délután a Puskás Arénában, de a lényeg, hogy csoportelsőként jutott ki a válogatott az Európa-bajnokságra. Mi több: veretlenül zárta 2023-as esztendőt.

Ott vélhetően megint lezárult egy korszak, vagy egy szakasz a Rossi-érában. Azóta a válogatott csupán egyetlen mérkőzésén játszott, ha úgy tetszik, a 2022-es formájában: idén októberben, Lisszabonban, a portugálok ellen.

Pedig azóta eltelt két év, benne egy Eb-szerepléssel, egy Nemzetek Ligája-sorozattal és egy vb-selejtezős szériával. Ha nincs a vasárnapi utolsó pillanatos dráma, talán szebbnek látnánk mindent, még élne a vb-remény, de az eredmények, a számok makacsak és objektív tükröt tartanak.

A Rossi-éra első félévében, 2018 őszén, hármat megnyert, egy döntetlen mellett kettőn kikapott. 2019-ben a tavasszal sorozatban elért három győzelem ellenére a rossz ősz miatt a mérleg tíz mérkőzésen négy győzelem és hat vereség lett. A járvány alatti ősz jól sikerült, 8 meccsen 5-2-1-es mérleg alakult ki.

A 2021-es év megint visszaesést hozott, legalábbis az eredményekben, de közben épült a csapat. Még így is pozitív maradt a szaldó: 15 mérkőzésen 6-5-4. 2022 nagy javulást hozott, 10 mérkőzésen 5 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség, miközben tényleg három olyan ellenfél jutott a Nemzetek Ligájában, amelyből kettő egymás ellen vívta 2021-ben az Eb-döntőt. A harmadik meg a német válogatott volt…

Ezt követte a veretlen 2023-as év (10 mérkőzés, 6-4-0), sajnos, azóta nem felfelé vezet az út.

A 2024-es, ötvenszázalékos mérleghez (13 meccs, 5-3-5) jött egy finoman szólva nem kiugró 2025, amely zárulhatott volna szépen, mondogathatnánk, hogy a válogatott a vb-selejtezőkben teljesítette az alapcélt, versenyben maradt, s ez minden mást felülír – de még ezt sem mondhatjuk.

Sajnos, azt ellenben igen, hogy az idei 10 mérkőzésből csak három, egyaránt szovjet utódállam elleni meccset sikerült megnyerni, egyet az azeriek, kettőt az örmények ellen. Pedig nem lett rosszabb a válogatott, csak éppen háromszor is elfogyott a tudomány a kulcsmeccsek hajrájára. Reális esély volt itthon pontot szerezni a portugál világsztárok ellen, s még inkább reális volt kétszer is nyerni az írek ellen. Ám ezen a három meccsen eltékozoltunk hat pontot. A továbblépés (az újrakezdés?) első lépése ennek az okának a megtalálása kell, hogy legyen.