„Bekerültem egy olyan társaságba, ami – finoman szólva – nem volt rám jó hatással, minden más sokadlagos lett az életemben, csak abban a közegben éreztem jól magam” – idézi az Index Gera Zoltán szavait, amik a Mathias Corvinus Collegiumban tartott eseményen hangzottak el.
A szakpszichológus szerint ez gyakori a fiatalok életében, akik nem tudják feldolgozni a család szétválását, és ilyenkor máshol keresnek köteléket, akkor is, ha azok csak felületesek és a sötétbe vezetnek.
„11–16 éves koromban gyakorlatilag megszűnt létezni számomra a világ, az volt az én pokoljárásom, sem a suli, sem a foci nem érdekelt” – folytatta az egykori válogatott, határozottan cáfolva azokat a korábban megjelent híreszteléseket, miszerint ekkor erősen gondolkodott az öngyilkosságon.
Azt viszont nem vitatta, hogy ez időben veszélyérzet nélkül teltek a napjai, ahol tudott, kísértette a sorsot, csak az érdekelte, hogy minél rosszabb legyen és minél több galibát okozzon. „Volt, hogy a nyolcadik, tizedik emeleti panel párkányaira ültünk ki a haverokkal, vagy másztunk át egyik ablakból a másikba – utólag persze már sokszor rájöttem, micsoda felelőtlenség volt ez a részemről…”
Sok egyéb mellett azt is elárulta, hogy az árok mélyéről édesapja hatására tudott kimászni, aki időközben hívő ember lett és őt is próbálta meggyőzni arról, hogy Isten segítségével a korábbi hibákat is ki lehet javítani.
