A legszolidabb megfogalmazás szerint is mozgalmas volt az utóbbi bő egy évtized a milánói klub háza táján, miközben a Juventus uralta az olasz futballt. Az Inter 2011 és 2019 között egyszer sem végzett a negyediknél előkelőbb helyen, s még az Olasz Kupában sem zárt elődöntősnél jobban. Közben tulajdonost váltott az egyesület, a Moratti család, illetve az elnök Massimo Moratti 2013-ban eladta a részvények többségét Erick Thohir indonéz üzletembernek, illetve az International Sports Capital HK Limitednek, majd 2016-ban a kínai Suning Holding Groupé lett az klub. Thohir akkor még a második legnagyobb tulajdonos volt, de 2019. január 25. óta a Suning mögött a hongkongi LionRock Capitalé lett a része. Jelenleg a Suning Holdings Group 68,55, a LionRock Capital 31,05 százalékos tulajdonos.

Az elnök Steven Zhang (eredetileg: Csang Kang-jang), aki kora alapján akár még játszhatna is a csapatban, tekintve, hogy decemberben még csak a 30. születésnapját ünnepli majd. Viszonya nem makulátlan Antonio Conte edzővel és időnként a vezérkar más olasz tagjaival sem, de egyelőre az eredmények igazolják a döntéseit.

Az Inter a 2019–2020-as idényben második lett a bajnokságban és az Európa-ligában, s elődöntős az Olasz Kupában. Feltétlenül előrelépést jelentett ez az előző évekhez képest.

Ennek ellenére a feszültség kiéleződött, Conte a szezon előtt többször is távozni akart, sőt úgy tűnt, a vezérkar sem marasztalja, miután az edző nyilvánosan bírálta a tulajdonosokat. Végül (látszatra) békét kötöttek, s ami az eredményeket illeti, úgy tűnik, jól tették.

Az Inter a José Mourinhóval elért 2010-es triplázás óta először bajnok lett.

Steven Zhang nem Olaszországban él, de az előző hétvégére Milánóba utazott, hogy jelen legyen a scudetto ünneplésekor. Nem csoda: ő az első külföldi elnök, akinek csapata bajnoki címet nyert a Serie A-ban.

A boldogság nagy, de a helyzet bizonytalan. Például Conte jövőjét illetően.

Az edző nem könnyű ember, a nagy és régóta várt diadal után is azokat emlegette, akik novemberben és decemberben még a távozását követelték. A bajnokságban a hetedik forduló után a hetedik helyen szerénykedett a csapat, a Bajnokok Ligájában csak negyedik lett a csoportjában, így a tavasszal nem szerepelhetett a nemzetközi porondon.

Viszont ez azt jelentette, minden erejével a hazai frontra, elsősorban a bajnokságra fókuszálhat. Január elején akadt még egy kisebb hullámvölgy – négy bajnoki meccsből „csak” a Juventus ellenit nyerte meg, de azóta a bajnoki cím megszerzéséig mindössze két döntetlennel veszített pontokat. A fekete-kékek a bajnokság első felében 41 pontot gyűjtöttek, 19 mérkőzésen. Azóta ugyancsak 41-et, de csupán 15 mérkőzésen. Azaz: a január 30-i, Benevento elleni mérkőzéssel kezdve a megszerezhető 45 pontból 41 az övék lett.

Egyelőre a 82 pont rekord az öt nagy bajnokság csapatai között, a Manchester City a második legjobb, ugyancsak 34 mérkőzésen 80 pontot szerezve.

Az Inter február 5-én előzte meg a Milant és lépett a tabella élére. Ez azt is jelenti, hogy eddig rövidebb időn keresztül állt az élen, mint a városi vetélytárs – de az aranyérmet nem ezért osztják. Conte a Juventusszal nyert bajnoki cím után az Interrel is elhódította a scudettót, korábban csupán Giovanni Trapattoni végzett mindkét csapattal a Serie A élén. A torinóiakkal háromszor győzött, ez a mostani a negyedik elsősége a Serie A-ban. Csak Trapattoni (7), Massimiliano Allegri (6), Fabio Capello (5) és Marcello Lippi (5) nyert többet.

A hárompontos rendszer bevezetése óta (1994–1995-ös idény) Conte az első, aki két csapattal is több mint két fordulóval a zárás előtt bebiztosította elsőségét. Egyébként ez a hatodik alkalom az elmúlt 26 évben, hogy a bajnok az utolsó két forduló előtt célba ért már.

A csapat legjobbja a szezonban Romelu Lukaku, aki eddig 69 bajnokin 44 gólt szerzett a Serie A-ban. Még ennél is fontosabb: az elmúlt negyedszázadban ő az első futballista, aki több mint húsz gólt szerzett és több mint tíz gólpasszt adott egy Serie A-idényben. Harminchárom mérkőzésen játszott eddig a bajnoki szezonban, egyszer hiányzott. Minden meccsen ketten, a kapus Samir Handanović és a csatár Lautaro Martínez szerepeltek.

Mindazonáltal az Inter nem egy-két-három személyes csapat: minden riválisnál több játékosa jutott el legalább három szerzett gólig: Lukaku, Lautaro Martínez, Hakimi, Alexis Sánchez, Škriniar, Darmian, Perišić, D’Ambrosio és Barella.