Marco Rossival, a magyar labdarúgó-válogatott olasz szövetségi kapitányával közölt kimerítő interjút a Nemzeti Sport. A cikkből kiderül, hogy a koronavírussal az Izland elleni Európa-bajnoki pótselejtező előtti napokban megfertőződő Rossi, ma már tünetmentes, de még mindig karanténban tartózkodik.

A kapitány nehéznek értékelte az évet: „Az egész a járvánnyal kezdődött. Borzasztó időszakot éltünk meg a tavasszal, senki sem tudta, mit hoz a jövő. A bizonytalanság sokakat megviselt. A pandémia természetesen a futballra is hatással volt, tíz hónap telt el úgy, hogy nem találkozhattunk a labdarúgókkal, nem edzhettünk, nem játszhattunk meccseket.”

A nagy kivárásra remek teljesítmény jött Rossi szerint is. „Szeptember harmadikán végre pályára léphettünk, és mindjárt az első idei mérkőzésünkön remek teljesítményt nyújtottunk. Megkockáztatom, a legjobbat az elmúlt két évben. Ahogy hetven percig futballoztunk, káprázatos volt! A Törökország elleni győzelem sokkal többet ért nekünk három pontnál. Önbizalmat és hitet adott – utólag kijelenthetem, az volt a későbbi sikerek kulcsa. Ha nem nyerünk Sivasban, jobban mondva nem úgy nyerünk, ahogy, feltehetőleg sok minden másképp alakul.”

Márpedig minden jól alakult. A válogatott előbb Bulgária, majd Izland ellen győzve kvalifikált a jövő évi, részben magyarországi rendezésű Európa-bajnokságra, és megnyerve B-csoportos Nemzetek Ligája-csoportját feljutott a legmagasabb divízióba.

„Három hónap alatt nyolc meccset vívtunk – összegzett az olasz mester –, elégedetlen egyik után sem lehettem, még az egyetlen, az Oroszországtól elszenvedett vereségből is erőt merítettünk. Az, hogy háromgólos hátrányból talpra álltunk, és kis híján egyenlítettünk, mutatta, mekkora elszántság lakozik ebben a csapatban. Ahogy haladtunk előre, egyre jobban rátaláltunk a stílusunkra, miközben a hozzáállás mindvégig szenzációs volt. Szóval igen, most igazán boldog lehet mindenki. Legfőképp a játékosok, mert maradandót alkottak. A kvalifikációnak köszönhetően van, aki a második Európa-bajnokságára készülhet, más az elsőre, bárhogy is nézem, nagy tettet hajtottak végre. Ugyanezt mondhatom a Nemzetek Ligájában elért csoportelsőség kapcsán. Az első forduló előtt senki sem hitte volna, hogy feljutunk az A-ligába – be kell vallanom, még mi sem. S egy gondolat erejéig hadd kanyarodjak vissza az Eb-selejtezőre: a csoportunkban olyan erős válogatottakkal találkoztunk, mint a horvát, a walesi és a szlovák, az utolsó játéknapnak mégis úgy vágtunk neki, hogy volt esélyünk a kijutásra. Ráadásul

ez volt az egyetlen csoport, amelyből végül négy válogatott érdemelte ki a részvételt.

Ez szerintem mindent elmond.”

Rossi ezt tartja edzői karrierje eddigi csúcsának: „Annál többet nem adhatott volna nekem a sors, mint hogy a magyar válogatottal kijussak az Eb-re. Sohasem feledem, amit például Kispesten átéltem, mindmáig érzem a szurkolók szeretetét, de ez más. A válogatott diadala nem egy kerületé, nem egy városé – hanem egy országé. A piros-fehér-zöld zászló alatt egy teljes nemzet áll. Az Európa-bajnoki részvétel kiharcolása mindennél fontosabb volt a szövetségnek, a játékosoknak, a stábtagoknak és a szurkolóknak, vagyis mindenkinek, aki kicsit is szereti a futballt.”

24 mérkőzésen ült a magyar válogatott kispadján, ebből 12-szer győztesen állhatott fel onnan, de ez az ősz volt messze a legsikeresebb időszaka: nyolc mérkőzésen

öt győzelem, két döntetlen, egy vereség és siker az Eb-pótselejtezőben és az NL-ben.

Nemcsak az ő karrierjéből, a magyar futball elmúlt három évtizedből kiemelkedik ez a széria. Pedig...

Optimista alkatnak tartja magát, de volt egy pillanat, amikor nem volt biztos abban, hogy neki a válogatott élén a helye. Az utolsó Eb-selejtezős csoportmeccsen, a Walesben elszenvedett vereség után.

„Amit a második félidőben láttam, nagyon csalódottá tett – mondta. – Az azt követő napokban bizony őrlődtem... Aztán eszembe jutott, hogy semmit sem kaptam ingyen az életemben, amire játékosként, majd edzőként vittem, azért tisztességgel megdolgoztam. Megéltem nehéz időszakokat, de sohasem dobtam be a törülközőt. Rádöbbentem, ez nem az a pillanat, amikor meg kell hátrálnom. Főleg nem akkor, amikor a magyar válogatott szövetségi kapitánya lehetek. Ahogy ezt lerendeztem magamban, csak az lebegett a szemem előtt, hogy a vigaszágon valóra váltsuk az álmunkat. Ehhez persze kellett egy hozzám hasonlóan eltökélt stáb és egy szintén mindenre hajlandó csapat. (...) Büszke vagyok rá, hogy ezeknek a srácoknak az edzője lehetek.”

Ezután kiállt a klubjában az idén mellőzött és sokak által kritizált Szalai Ádám mellett, majd elárulta, hogy a koronavírus okozta tünetei épp az Izland elleni pótselejtező előtti napon voltak a legrosszabbak:

„A leggyatrábban előző nap, szerdán voltam, de csütörtökön is küzdöttem fájdalommal.

Ám ahogy bizonyossá vált, hogy Izland legyőzésével teljesült a legfőbb álmunk, az összes panaszom elmúlt. S ezt úgy higgye el, ahogy mondom. Ahogy láttam ünnepelni a kollégáimat és a játékosokat, ahogy a különböző fórumokon szembesültem vele, mit jelent ez a siker Magyarországnak, rájöttem, az öröm a legjobb gyógyszer.”