„Az elmúlt évek legszörnyűbb hírét kaptam: minden idők egyik legnagyobb vízilabdázója, Benedek Tibor elhunyt. Nem is tudom, hol kezdjem, rettenetesen nehéz nekem, mert sosem fogom megbocsájtani magamnak, hogy neki sosem mondtam el, amit most fogok” – tette közzé a „nagy ellenfél” levelét a nemzetisport.hu.

Mint Sapics fogalmaz, Benedek Tibor volt az egyetlen vízilabdázó, akire igazán felnézett, akit imádott és tisztelt, aki az egyik legnagyobb motiválója volt, hogy szinte spártai életet éljen a pólóspályafutása során.

Tizenéves kora óta követte az akkor már világhíres magyar pólós pályáját, ahol és ahogyan csak lehetett. „Amikor a Becsejben játszottam, Vincze Balázstól, a magyar válogatott akkori csapatkapitányától minden héten kértem videókazettákat a meccseiről azzal a fals indokkal, hogy mennyire kedvelem a magyar pólót. Az igazság, hogy egyáltalán nem érdekelt a magyar póló, csakis Benedek Tibor” – fogalmaz.

Hozzátéve:

lenyűgözte a magyar klasszis kitartása, a munkája, az energiája, a fegyelmezettsége, az ereje, és amilyen könnyedséggel űzte a sportágukat.

Később, amikor egyre többször játszottak egymás ellen, mindig vele akart szembe kerülni, hogy megmutassa, ő is képes ugyanarra – teszi hozzá. „Rendkívüli személyiség volt, sosem reagált az én faragatlanságomra, sokkal inkább lenyugtatott, úgyhogy el is szégyelltem magam. […] Ő is keményen játszott, de sosem sportszerűtlenül, és mindig higgadt maradt, tiszteletteljes, kulturált, és ahogy egyre jobban megismertem, még többre tartottam játékosként és emberként is”.

Kiemeli, sosem voltak közel egymáshoz, mert nem játszottak egy klubban, ezért is okozott nehézséget számára a közeledés, hogy elmondja mindazt, amit a levelében megfogalmazott. És

ezt sosem fogja megbocsátani magának.

„Tibor, sosem tudod meg, mennyit jelentettél nekem, én viszont azt nem fogom elfelejteni, mennyit jelentettél nekünk” – írja, majd végezetül hozzáteszi: „Barátom, nyugodj békében! – ez a legkevesebb, amit mondhatok. Éveken át titkoltam mindenki előtt, hogy a vízilabdában, sőt, életemben te voltál az egyetlen, akire igazán felnéztem, és aki miatt az lettem, aki vagyok”.