Infostart.hu
eur:
400.35
usd:
344.41
bux:
99814.99
2025. július 16. szerda Valter

2008: a Hortalezai Bölcs vörösre festi a futballtérképet

Ötven év, ötven mérkőzés – az Infostart.hu összeállította az elmúlt fél évszázad legfantasztikusabb futballmeccseit, minden évből egyet. 2008-ból az Eb-döntőt, de tulajdonképpen inkább a spanyol válogatottat, amely története legszebb négy évébe kezdett ekkor.

Az 50 év, 50 meccs-sorozat előző részeit itt olvashatják!

A korábbi évtizedekben is, de a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években remek futballistái voltak a spanyol válogatottnak. Szinte csodaszámba ment, hogy sem Carlos Santillana, sem Emilio Butragueño, sem Raúl González generációja nem tudott nagy tornát nyerni. Sőt: az 1984-es Eb-ezüstös szereplésen kívül még elődöntőbe sem jutott világ- vagy kontinensbajnokságon.

A 2006-os világbajnokságon már Luís Aragonés, a korábbi jeles futballista, az Atlético Madrid történetének legjobb góllövője vezette a válogatottat. Vagyis a La Roját, ahogyan ő következetesen nevezte. Sokan „megtalálták” azzal, hogy a különböző autonóm tartományok függetlenségi törekvéseit támogatja ezzel az elnevezéssel a szokásos La Selección Nacional helyett, sejtetve, hogy ez nem egy nemzeti csapat, hanem egy sok nemzetiségű, de Aragonés soha nem ment bele ilyesfajta disputákba. Legfeljebb annyit jegyzett meg, hogy a csapat Franco alatt is vörös mezben játszott, akkor is nevezték Vörösnek, Rojának – s ennek aligha kölcsönzött bárki is politikai felhangot.

Aragonés szokatlanul idős korban, hatvanhat évesen, 2004 júliusában került a válogatott élére. A 2004-es Eb kudarca után Iñaki Sáeznek mennie kellett, s egy bölcs embert jelöltek a helyére. Aragonést, akinek beceneve El Sabio de Hortaleza, vagyis a Hortalezai Bölcs volt. Nem feltétlenül indokolja ezt az elnevezést a kinevezése utáni botrány, amely egy bekapcsolt mikrofon miatt robbant ki – már Aragonés mondásán kívül. Olyan rasszista mondat volt ez – egyébként Thierry Henryról –, amely miatt az azóta eltelt években szinte biztosan azonnal le kellett volna mondania. A szövetség elkente az ügyet, később megbüntették, nagyjából egynapi jövedelmére. A játékosai mentették meg, akik ragaszkodtak hozzá.

Bíztak benne, s jól tették, mert a spanyol válogatott – igaz, a szerbek mögött, csoportmásodikként, de – veretlenül jutott ki a világbajnokságra.

Ám a németországi még nem a Roja tornája volt. Bár a gárda – ritka gyenge csoportjában – az ukránokat, a tunéziaiakat és a szaúdiakat megelőzve, maximális pontszámmal abszolválta az első három mérkőzését. Ám utána, rendkívüli magabiztossága ellenére, kikapott a franciáktól. Mondjuk úgy, tévedésnek bizonyult a Marca címlapja, amely azt jósolta, hogy „Visszavonultatják Zidane-t” a hannoveri mérkőzés megnyerésével. David Villa góljával a spanyolok vezettek, de a „Kékek” fordítottak, s 3-1-re nyertek.

Eleinte még csak kicsit mozgott a kispad Aragonés alatt, de 2006 őszén az északírek és a svédek elleni Eb-selejtezős vereségek után a szövetség a közvélemény nyomása alatt titokban utódot keresett. November 15-én, egy cádizi barátságos meccsen a románok is legyőzték őket. Az elnök, Ángel María Villar nagyon nehezen szánta volna rá magát a váltásra, jól jött neki, hogy az argentinok elleni barátságos meccs megnyerése után a kulcsjátékosok felsorakoztak a 69. évében járó edző mögött.

Aragonés pedig közben „forradalmi” változtatásokra szánta rá magát. Szabó Tamás újságíró, a spanyol labdarúgás kiváló ismerője így foglalta össze az akkori helyzetet: „Aragonés a vb-n történtek miatt kezdett barátkozni a gondolattal, hogy végleg elfelejti Raúlt, akit a szeptemberi, északírek elleni vesztes meccsen játszatott utoljára. Gyakorlatilag ezzel tette le a triplázás alapjait. Raúl ekkor 29 éves volt. Aragonésnek a Raúl kreálta klikkesedés, valamint a csapatkapitányi hozzáállása szúrta a szemét. A 2008-as Európa-bajnokságig egy ország követelte Raúl visszavételét a válogatottba, s ezzel párhuzamosan Aragonés kirúgását. A Bölcs Ember 2008-ig folyamatosan küzdött a médiával és a szurkolókkal, akik halálosan megfenyegették, megrongálták a házát, s megállás nélkül szapulták őt.”

Raúllal személyes konfliktusa (is) volt Aragonésnek. A 2006-os világbajnokság alatt személyes vitába keveredtek, majd a konfliktust elmélyítette, hogy egy, a világbajnokság után megjelent cikkben a csatár bírálta a szakvezető a torna alatti szakmai döntéseit.

Ám a Real Madrid kapitánya szinte újjászületett a 2007–2008-as idényre. Tizennyolc bajnoki góllal segítette bajnoki címvédéshez a királyi klubot, a kétezres években ilyen sok gólt egyszer sem lőtt a Primera Divisiónban.

Ám a válogatottnak nélküle is ment. 2007 tavaszán hirtelen magára talált az addigra a FIFA-ranglistán nyolcéves mélypontra jutó együttes. Sőt, az esztendő végére megnyerte a csoportját, miközben veretlen maradt. A cádizi az idők távlatában „történelmi” vereség lett: az Európa-bajnoki cím megnyeréséig már nem is kapott ki a gárda.

A szövetségi kapitány rendbe szedte a válogatottat a selejtezőkön, amely megnyerte a csoportját. Xabi Alonso mondta később a többiek nevében is, hogy a 2007. októberi, dánok elleni idegenbeli 3-1 volt számukra a fordulópont, sőt a mérföldkő. Akkortól érezték úgy, hogy az új válogatott túlléphet az elődök árnyékán. Koppenhágában egyébként az a játékos szerezte az első spanyol gólt, akit Aragonés Raúl helyére választott: Tamudo.

A 2008-as Európa-bajnokságra benevezett huszonhárom játékosából tizenhárom volt ott két évvel korábban, a németországi világbajnokságon, de a csapat váza megmaradt. A két szélsőhátvéd posztján, és kimaradt Raúl.

Aligha szakmai okokból. Noha könnyű volt úgy mellőzni őt, hogy David Villa és Fernando Torres került a két csatárposztra. Akadt olyan vélemény, mely szerint Raúlnak, ha elfogadja a „dzsóker” szerepét, helye lett volna a keretben. Miután a 18 éves Bojan Krkić, bár meghívást kapott az Eb-keretbe, fáradtságra hivatkozva lemondta a szereplést, a Primera Divisiónból kieső Zaragoza csatára, Sergio Garcia került a végleges keretbe – ki gondolná, hogy tényleg jobb volt Raúlnál? Aragonés öt újoncot nevezett a keretbe: a kapus Palopot, valamint Santi Cazorlát, Sergio Garcíát, Fernando Navarrót és Rubén De la Redet. Közülük csak Santi Cazorla játszott a tornán nagy szerepet.

Többet ért, hogy két év alatt jó néhány kulcsjátékos beérett, Xavi, Iniesta, Fernando Torres, s főleg Marcos Senna nagyon sokat fejlődött.

Ma már talán kevéssé emlékszünk rá, de a brazil származású Marcos Senna – a Villarreal akkori játékosa – elképesztően fontos szerepet játszott az Eb-győzelemben. Lothar Matthäus írta róla a torna utáni elemzésében: „Többé már nem a tízesek egy csapat játékának a meghatározói, fazonszabászai, hanem a védősor előtt játszó középpályások.”

A spanyolok egyébként jól sikerült felkészülési mérkőzéseket maguk mögött tudva érkeztek Ausztriába, miután legyőzték a németországi világbajnokság első és második helyezettjét, az olasz és a francia válogatottat is, a Marca elnevezte őket a „barátságos mérkőzések világbajnokának”. Luís Aragonés igyekezett levenni játékosairól a terhet, amikor a nyitány előtt azt mondta: „Számos oka van annak, miért is szerepelhetünk jól, de megtiltom, hogy bárki is azt ordítozza, hogy máris nagyok vagyunk. Bárkit megverhetünk, de bárkitől ki is kaphatunk, nincsenek nagy különbségek.”

A spanyolok az oroszok, a svédek és a címvédő görögök előtt nyerték meg a csoportjukat, nyolc gólt szereztek, ezekből ötöt Fernando Torres és David Villa. Ők ketten csak az első két meccsen játszottak, akkor hat spanyol gólból öt volt az övék. A görögök ellen, a biztos továbbjutás tudatában, a B-csapat játszott, de az is nyert Xabi Alonso vezérletével. Utóbbi azért volt fontos, mert a válogatott beállította a húszas évek rekordját: megnyerte sorozatban a nyolcadik mérkőzését is.

Minden spanyol azt mondta a torna után, hogy a legnehezebb meccsük a világbajnok olaszok elleni negyeddöntő volt. „Nem játszottunk jól, de az olaszok sem” – mondta Aragonés, két nagyon óvatos csapat játékáról. Tizenegyesek döntöttek, Iker Casillas kivédett két lövést is, nagy része volt csapata sikerében.

Az elődöntőben az előző évek legjobb játékát nyújtotta a spanyol válogatott. Emberemlékezet – na jó, az 1986-os vb a dánok elleni találkozója – óta nem játszott olyan kiválóan a válogatott, mint az oroszok elleni bécsi találkozón. Guus Hiddink „Szbornajája” addig remekelt, különösen a negyeddöntőben, amelyben kiejtette a hollandokat. A spanyolok ellen viszont nem volt ellenszer. David Villa már a 34. percben megsérült, kiszállt. Fernando Torresnek nem ment, Aragonés lecserélte. A cserejátékosok nyerték meg a mérkőzést, elsősorban a két gólt is előkészítő Cesc Fàbregas, rajta kívül Daniel Güiza. A 3-0-s siker (gólszerzők: Xavi, Güiza és David Silva) cseppet sem volt túlzott gólkülönbségű.

Már csak egy lépés volt az aranyig. Spanyolország addig egyszer nyerte meg az Európa-bajnokságot, mégpedig 1964-ben, hazai pályán.

A döntőben Németország jutott ellenfélnek. A Nationalelf nem játszott csúcsformában a tornán, de lehetősége nyílt arra, hogy az 1996-os Eb-győzelem után tizenkét évvel ismét megnyerjen egy nagy tornát. Nem tudta. Joachim Löw játékosai az első öt percben futballoztak a legjobban, Miroslav Klose azonban kihagyta a legnagyobb helyzetüket. Lassan magukra találtak a spanyolok. Az egyik támadás során Christoph Metzelderről a saját kapujára pattant a labda – Jens Lehmann hihetetlen reflexszel hárított. A 33. percben ellenben a német kapus sem segíthetett. A tizenhatos előtti területre belőtt labdára Fernando Torres és Philipp Lahm rajtolt. A spanyol erőszakosan megelőzte a tétovázó védőt, s 15 méterről, a jobbösszekötő helyéről a kapu jobb sarkába emelte a labdát.

Ez a találat eldöntötte a kupa sorsát, a németek nem tudtak kiegyenlíteni. Sőt, a hajrában Marcos Senna előtt ziccerben ment el a labda, Andres Iniesta spiccelését Lehmann hárította, s ugyancsak a lassan csapata legjobbjává előlépő kapus ütötte szögletre Sergio Ramos közeli fejese után a labdát.

A győztesek taroltak az egyéni díjak kiosztásakor: David Villa lett a gólkirály, Xavi az MVP, Fernando Torres a döntő legjobb játékosa, s nem kevesebb, mint kilenc spanyol került a huszonhármas All-Star-keretbe: Iker Casillas, Carlos Marchena, Carles Puyol, Marcos Senna, Xavi Hernández, Cesc Fabregas, Andres Iniesta, Fernando Torres és David Villa.

Abszolút megérdemelten. Pedig akkor még csak remélték a híveik, hogy a spanyol válogatott történetének legszebb négy éve kezdődött.


VIDEÓAJÁNLÓ
Címlapról ajánljuk
Donald Trump döntött – mi megnéztük, milyen fegyverek fogják megváltoztatni az ukrajnai háborút

Donald Trump döntött – mi megnéztük, milyen fegyverek fogják megváltoztatni az ukrajnai háborút

Az amerikai elnök és a Washingtonban tárgyaló NATO-főtitkár közösen jelentette be, hogy Ukrajna nemcsak légvédelmi fegyvereket kaphat, hanem olyanokat is, amelyekkel az orosz hátországot támadhatja.

Balatoni szezon: beütött a fordulat

A Balaton-régión belül más-más képet mutatnak az egyes települések vendégforgalmi adatai, de a szállásadók összességében minimális növekedést tapasztalnak a foglalások számában az elmúlt időszakban – mondta az InfoRádióban a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke. Somlyai Zoltán bizakodó, de megemlítette a régi tapasztalatot: a balatoni turizmus nagyon időjárásfüggő..
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2025.07.16. szerda, 18:00
Latorcai Csaba
a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára
Szép csendben elfogynak az építőipari szakemberek Magyarországon

Szép csendben elfogynak az építőipari szakemberek Magyarországon

Évről-évre növekszik az építőipari szakmák valamelyikét választó diákok száma. Ezzel együtt még mindig többen mennek nyugdíjba az építőipari szakmunkások közül, mint ahány végzős tanuló áll munkába. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) az építőipari szakmát választók létszámának bővítéséhez a tagszervezetei által kínált pályaorientációs programok, valamint a szövetség pályaorientációs kisfilmjei révén szeretne hozzájárulni, emelte ki Koji László, az ÉVOSZ elnöke.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×