Ő az, akivel mindig történt valami. Hamar berobbant a brazil futballelitbe a Vasco da Gama játékosaként (addigra megjárta már a szintén riói Olariát is), aztán a világéba is, miután a szöuli olimpia gólkirálya lett. Néhány hónappal később a PSV úgy szerződtette, hogy az anyacég, a Philips brazíliai leányvállalatának hasznát – jelentős adókedvezményt elérve – a helyszínen költötte el, Romáriót megvéve.

Akkoriban Sebastião Lazaroni dirigálta a brazil válogatottat, aki – annak ellenére, vagy éppen azért, mert korábban a Vasco klubedzője is volt –

nem rajongott a Baixinhónak, Kicsinek becézett ászért.

A hazai rendezésű Copa Américára hazahívta – a brazilok negyven év után nyerték meg újra a kontinensbajnokságot, Romário góljával. A csatár az olaszországi Mondiale előtt megsérült, lehet, hogy ezért is, a tornán Careca és Müller mögött, Bebetóval egyetemben alig kapott szerepet. Pedig talán tudott, tudtak volna segíteni. A brazilok, még a Costa Rica-i Montero öngólját is beszámítva, összesen négy találatot jegyeztek.

Négy évvel később Romário már óriási sztárként utazott az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságra. Addigra már az FC Barcelona játékosa volt, szenzációs formában futballozva a Johan Cruyff irányította Dream Teamben. Carlos Alberto Parreira, az aktuális szövetségi kapitány megbocsátotta minden korábbi „bűnét”, amikor a brazilok vb-szereplése veszélybe került 1993 őszén. Romário hazament, s az uruguayiak elleni sorsdöntő meccset megnyerte két góljával az arany-zöld mezeseknek.

Parreira a Bebeto, Romário kettőssel célozta meg a „tetrát”, a negyedik világbajnoki címet. Jó döntés volt. Romário gólt lőtt az oroszoknak, a kameruniaknak és a svédeknek is a csoportmérkőzések során. Afrika „szelídíthetetlen oroszlánjainak” a legyőzése után különösen elégedett volt önmagával,

felszólította az újságírókat, vegyék már észre, hogy ő jobb, mint Maradona…

A nyolcaddöntő, a rendező US Team ellen Bebeto meccse volt, de a hollandok elleni negyeddöntő sem múlt el a „Kicsi” gólja nélkül, a svédek elleni elődöntőben pedig egyenesen ő szerezte a mérkőzés egyetlen gólját. A brazilok végül az olaszok elleni döntőben – ahogyan 1970-ben is – megszerezték a világbajnoki címet. Romáriót, aki a szétlövésben belőtte a maga tizenegyesét, a torna legjobb játékosának választották. Így reagált rá:

„Ez Romário kupája volt. Megnyertem Brazíliának a negyedik világbajnoki címet. Minden eddigi kritikusunk fogja be…”

A következő négy évben meglehetősen nehezen viselte önnön nagyszerűségét, hamar elhagyta a Barcelonát, hol a Flamengóban, hol a Valenciában futballozott. Mario Jorge Zagallo szövetségi kapitány a franciaországi világbajnokság előtt gyakran a szikrázóan tehetséges Ronaldóra és Romárióra osztotta az arany-zöld mezesek két csatárposztját.

Romário ellenben végül nem mehetett el a Mondialra.

A torna előtt megsérült, s bár orvosok és parafenomének felváltva igyekeztek meggyógyítani őt, Zagallo és segítője, Zico végül úgy döntött, nem nevezi be a keretbe. A Kicsi már a párizsi edzőtáborban tudta meg a hírt, egy héttel a skótok elleni nyitómérkőzésük előtt. Más eszköze nem lévén a visszavágásra, a Mondial után a bárja,

a Café do Gol vécéjének a falára pingáltatta az akkor már 66 éves, játékosként kétszeres, szövetségi kapitányként egyszeres világbajnok Zagallo és segítője, a minden idők legjobb riói játékosai között jegyzett Zico képét.

Ma már nehéz lenne megmondani, valóban játékképtelen volt-e a torna kezdetén, s főleg, hogy az volt-e egy hónappal később, a július 12-i döntőben, amikor Ronaldo súlyos betegsége miatt a döntőben a brazilok csak vergődtek, a torna addigi legjobb játékosával egyetemben.

Romário 2002-ben a 37. évében járt (1966. január 29-én született) a Távol-Keleten rendezett világbajnokság idején. A Vasco da Gamában ellenben csúcsformában futballozott. Alkalmasint egyetlen ember volt akkoriban, aki úgy vélte, Romário nincsen a legjobb 23 brazil játékos között: Luiz Felipe Scolari, a szövetségi kapitány.

Felipão nem akart tudomást venni róla.

Még akkor sem, amikor Ronaldo és Rivaldo sérülése miatt kétséges volt, részt vehet-e bármelyikük is a tornán. Akkor sem, amikor Rióban utcai tüntetéseken követelték a Kicsi beválogatását. Akkor sem, amikor az újságírók szinte napi rendszerességgel tiltakoztak Scolarinál Romário mellőzése miatt. Scolari nem engedett – s csak a torna elejéig kellett magyarázkodnia. Utána, miután Ronaldo vezérletével az arany-zöld mezesek minden meccsüket megnyerve világbajnoki címet szereztek, a történtek őt igazolták. Csak kevesen tették hozzá: Romárióval még erősebb lett volna a csapat.

Ronaldo, Rivaldo, Ronaldinho és Romário együtt a futballtörténelem egyik legerősebb támadószekcióját alkothatta volna.