Edwin van der Sar, a klub vezetője így indokolt: „Johan Cruyff az Ajax történetének legnagyobb játékosa. Segített naggyá tenni az Ajaxot mind a hazai, mind a nemzetközi porondon. Fantasztikus, hogy a nevét viseli majd a stadion.”
A Cruyff család is kiadott egy nyilatkozatot, amelyben az áll, boldogok a hírről értesülve, s örülnek, hogy eljött ez a pillanat.
Johan Cruyff 1947. április 25-én született Amszterdamban. Alig volt 12 éves, amikor elveszítette édesapját, és a család minden terhe az anyára szakadt. A majdani futballsztár akkor már az Ajax játékosa volt, miután a família alig ötven lépésnyire költözött a De Meer stadiontól.
Õ egyelőre még csak az Ajax igazoltja, az anyja viszont a klub alkalmazottja volt. Akkoriban keresett a klub új mosónőt, így Cruyff mama eladta a családi "gazdagságot" jelentő zöldséges bódéjukat, és "átigazolt" a Middenweg másik oldalára. Besegített a kantinban, sőt, néha takarított is, minden munkát elvállalt, hogy pénzhez jusson.
Johan Cruyff 13 évesen otthagyta az iskolát, hogy csak a futballnak éljen. Kockázatot vállalt, hiszen egy sérülés kettétörhette volna álmait. De tehetséges és szerencsés volt, és hamarosan már pénzt is keresett a focival. Az ifik közé kerülve előbb tíz, majd húsz, aztán a felnőttek közelébe jutva már nyolcvan gulden lett a jövedelme.
Tizenhét évesen már az első csapatban játszott, két évvel később pedig már holland bajnoknak, sőt válogatott játékosnak mondhatta magát. Nagy szerepe volt abban, hogy az Ajax a nemzetközi porondon is hírnevet szerzett magának. A piros-fehérek 1966 decemberében 5:1-re verték a Liverpoolt, de mindez csak amolyan előzetest, bemutatót jelentett a későbbi sikerekből.
Azok az 1968-69-es idényben kezdődtek, amikor az Ajax egészen a BEK döntőjéig menetelt. Egy esztendővel később a harmadik számú európai kupában az elődöntőig jutott a gárda, majd következett három csodálatos év, három BEK-győzelemmel. A nagy Johan, aki addigra (talán Franz Beckenbauerrel együtt) Európa első számú játékosa lett, 1973-ban hagyta el először az Ajaxot, s igazolt a Barcelonába.
Több kacskaringó után 1981-ben tért vissza, két évre. Az Ajaxot újra felvirágoztatta, és begyűjtött még két holland bajnoki címet. Ám nem ő lett volna Johan Cruyff, ha újra nem veszik össze a főnökeivel. Áttette székhelyét Rotterdamba, és a Feyenoorddal bajnokságot és kupát nyert az 1983-84-es szezonban. Például egy ifjú tehetség, Ruud Gullit oldalán.
Második visszavonulása után már csak a partvonalon kívül "futballozott". Előbb az Ajax tanácsadójaként ügyködött, az 1984-85-ös idényben (miután kitört a balhé Aad de Mos és a Van Basten vezette játékoshad között) pedig már közel állt ahhoz, hogy az Ajax edzőjének mondhassa magát. Éveken keresztül tartó vitákat váltott ki személye, ugyanis semmiféle edzői licence nem lévén, a KNVB, azaz a holland szövetség szabályai szerint nem vállalhatott ilyen jellegű munkát. Mire megkapta a hivatalos engedélyt, már megnyerte az Ajaxszal az athéni KEK-döntőt.
2008-ban tért vissza még rövid időre, rövid ideig technikai igazgatóként dolgozott. 2011-ben újra visszatért, tanácsadóként. 2012. április 10-én búcsúzott el végleg az amszterdami egyesülettől. Hollandiában – egyebek mellett – nevét viseli a bajnok és a kupagyőztes találkozójának díja, egy csel, amelyet tőle lehetett először látni, egy elismerés, amelyet minden évben a legjobb fiatal holland futballista kap meg, egy iskola, s egy sportszermárka. A nyártól pedig az amszterdami ArenA.