Albert Flórián 1941. szeptember 15-én Hercegszántón született, de gyermekkorától Budapesten él, soha nem viselte más klub mezét hivatalos mérkőzésen, mint a Ferencvárosét (illetve korábbi nevén a Kinizsiét). 1958-től 351 bajnoki meccsen 256 gólt szerzett, háromszor volt az NB I gólkirálya. Négyszeres bajnok, egyszeres MNK-győztes. VVK-győztes, VVK-döntős.

A válogatottban 1958 és 1974 között 75 meccsén 31 gólt szerzett, két vébén játszott, tagja volt, az Eb-n harmadik (1964) és negyedik (1972) együttesnek. Olimpiai bronzérmes. A chilei világbajnokság társgólkirálya. Az egyetlen magyar aranylabdás (1967), aki már az azt megelőző két évben (1965: 6., 1966: 5.) a legszűkebb európai elit tagja volt. Szerepelt a világ- és az Európa-válogatottban is.

1. Bemutatkozás a Fradiban

Ferencváros-Diósgyőr 3:1 (1:0)
1958. november 2., Népstadion, 15 000 néző. Vezette: Bánkuti
Ferencváros: Horváth - Kiss III, Mátrai, Berta - Vilezsál, Győri-Kiss - Rákosi, Orosz, Albert, Friedmanszky, Fenyvesi.
Diósgyőr: Tóth - Werner, Szigeti, Jakobi - Solymosi, Paulás - Iván, Csányi, Papp, Fekete, Matisz.
Góllövő: Rákosi (10. perc), Csányi (59. perc), Albert (74. perc), Albert (89. perc)

A még csak 17 éves újonc 1:1 után két góljával eldöntötte élete első felnőtt bajnokiját. A 74. percben Fenyvesi Máté az alapvonalról középre adott, s a fedezetlenül hagyott Albert kapásból ballal a kapu bal oldalába lőtte a labdát, ezzel lett 2:1. Az utolsó előtti percben Albert Flórián megszerezte a diósgyőriek kapujától mintegy 30 méterre Vilezsál Oszkár labdáját, kicselezett egy-két védőt, majd az eléje kifutó Tóth kapust is és 8 méterről az üres kapuba lőtt. 3:1.

2. Az első válogatott mérkőzés

Magyarország-Svédország 3:2 (2:0)
1959. június 29., Népstadion, 72 000 néző. Vezette: Demcsenko (szovjet)
Magyarország: Grosics - Mátrai, Sipos, Sárosi - Bundzsák, Kotász - Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi.
Svédország: Arvidsson - Bergmark, Johansson, Larsson - T. Jonsson, Parling - Berndtsson, Bild, Simonsson, Börjesson, Backmann.
Góllövő: Sándor (3. perc), Göröcs (21. perc), Göröcs (53. perc), T. Johnsson (62. perc), Backmann (64. perc)

"Az első félév válogatott műsorának utolsó mérkőzését előzte meg ebben az évben a legnagyobb érdeklődés. Érthető is, hiszen a svéd válogatott a világbajnokság döntőjének szereplője volt, a magyar csapatnak pedig a stockholmi vereségért bőven van törleszteni valója. Az ifjúsági mérkőzés I. félidejében már együtt volt a Népstadion 72 000 nézője. Azért csak ennyi, mert a világító berendezés építkezése miatt 18 000 jeggyel kevesebbet adtak ki erre a mérkőzésre, amelyet pedig talán százezernél is jóval többen megnéztek volna." - írta a korabeli Népsport.

Albert Flórián gólpasszal mutatkozott be a válogatottban, a harmadik magyar találat előtt "az 53. percben Albert a védők között lyukra futó Göröcs elé teszi a labdát, a jobbösszekötő feltartóztathatatlanul siklik át a védőfalon, még a kifutó kapust is kicselezi és nagy nyugalommal az ötösről az üres kapu közepébe küldi a labdát. 3:0."3. Parádé a nyugatnémetek ellen

Magyarország-NSZK 4:3 (1:0)
1959. november 8., Népstadion, 90 000 néző. Vezette: Sár (szovjet)
Magyarország: Grosics - Mátrai, Sipos, Sárosi - Bundzsák, Kotász - Sándor, Göröcs (Bozsik, 75. p.), Albert, Tichy, Szimcsák I
NSZK: Tilkowski - Stollenwerk, Erhardt, Juskowiak - Benthaus, Szymaniak - Rahn, Schmidt, U. Seeler, Brülls, Siedl
Gólszerző: Tichy (15. perc), Albert (47. perc), Sándor (48. perc), Seeler (72. perc), Tichy (80. perc - 11-esből), Seeler (81. perc), Brülls (89. perc)

Az 1954-es világbajnoki döntő óta addig mindössze egyszer találkozott a magyar és a nyugatnémet válogatott: 1957. december 22-én Hannoverben, havas, csúszós pályán, a házigazdák nyertek. Mindkét válogatott az újbóli átalakulás korszakát élte, s meg akarta mutatni a világnak, hogy továbbra is őrzi a helyét a legjobbak között. Baróti Lajos együttese alighanem jó úton járt, a találkozót megelőző egy évben mindössze egy vereséget szenvedett, a szovjetek 1:0-ra nyertek a Népstadionban. De a világbajnoki ezüstérmes svédek elleni 3:2 - ezen a találkozón debütált Albert -, a jugoszlávok elleni, belgrádi 4:2 vagy a svájciak elleni 8:0 igazán dicséretes eredménynek számított.

Albert Flórián a pályafutása egyik leglátványosabb gólját lőtte a később vb-ezüstérmes Tilkowski hálójába: "A 47. percben Albert kapja a labdát a 16-os előtt, a középcsatár díszkísérettel tör előre, három védőt is kicselez, szorongatott helyzetben balra kanyarodva 7 méterről a kapu bal oldalába lő. 2:0."

Érdekes, hogy 1959 végén, az akkor még csak 18 éves Albert Flórián már szavazatot kapott a France Football tekintélyes Aranylabda-szavazásán. Erős volt akkoriban a magyar futball: a félig még gyerekembernek számító csatáron kívül voksoltak a külföldi újságírók Tichy Lajosra (hatodikként zárt!), Grosics Gyulára, Bundzsák Dezsőre és Göröcs János is.

4. Mesterhatos egy bajnoki mérkőzésen

Ferencváros-Debrecen 7:0 (3:0)
1960. december 11., Népstadion, 20 000 néző. Vezette: Pósfai
Ferencváros: Landi - Mátrai, Gerendás, Dalnoki I. - Vilezsál, Dékány dr. - Friedmanszky, Albert, Rákosi, Orosz, Fenyvesi dr.
Debrecen: Jakab - Molnár, Csatlós, Kovács - Karádi, Cseke - Komlóssy, Zilahi, Kertész, Takács, Csekő.
Góllövő: Albert (12. perc), Albert (31. perc), Molnár (44. perc, öngól), Albert (60. perc), Albert (74. perc), Albert (76. perc), Albert (79. perc, 11-esből).

"Az őszi bajnokság utolsó fordulójában biztos és fölényes győzelemmel búcsúzott a Ferencváros csapata a Népstadion közönségétől. Mindjárt hozzátesszük, hogy bár a hét gól közül hatot Albert lőtt, mégis csapatmunkában, egységben és a játék folyamatosságában javulás volt tapasztalható a zöld-fehérek teljesítményében a legutóbbi két vereség után. A roppant nehéz és mély talaj sokat kivett a játékosokból, akik nem mindig tudtak alkalmazkodni a rossz talajhoz. Albert hat gólja mindennél többet beszél: a fiatal csatár az idényzárásra a jelek szerint visszanyerte önbizalmát." - írta másnap a sportnapilap.

Tátrai Sándor, a Ferencváros edzője, a mérkőzés után így fogalmazott: "Külön öröm számunkra Albert eredményes, gólerős játéka és azt hiszem, hogy hat gólja jó útravaló neki a jövő idényre való felkészülés szempontjából..." Albert Flórián egyébként a bajnokság második felében, a tavaszi idényben is gólerősen futballozott, s végül, Tichy Lajossal holtversenyben, 21-21 góllal az NB I gólkirálya lett - még nem is egészen húszévesen.

5. Albert a világbajnokság társ-gólkirálya

Magyarország-Anglia 2:1 (1:0)
1962. május 31., Rancagua, 9000 néző. Vezette: Horn (holland).
Magyarország: Grosics - Mátrai, Mészöly, Sárosi - Solymosi, Sipos - Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi dr.
Anglia: Springett - Armfield, Norman, Wilson - Moore, Flowers - Douglas, Greaves, Hitchens, Haynes, R. Charlton
Gólszerző: Tichy (17. perc), Flowers (57. perc, 11-esből), Albert (73. perc)

Bár az angolok ellen az Aranycsapat kétszer is tündökölt, s ezért az volt a közvélekedés itthon, hogy "a magyaroknak mindig megy az angolok ellen", nagyon mérkőzésre volt kilátás a chilei világbajnokság csoportszakaszában. A magyar válogatott a bolgárokkal és az argentinokkal volt még egy csoportban, a jó kezdés a szinte biztos továbbjutást ígérte.

Ám az angolok ellen nagyon nehéz volt a mérkőzés - egészen a 73. percig. Akkor: "Sárosi szerezte meg a labdát, remekül szöktette Albertet, a középcsatár villámgyors cselek után maga mögött hagyta az angol védőket, és feltartóztathatatlanul tört a kapra. Már a 16-oson belül járt, amikor a kimozduló Springett mellett védhetetlenül lőtt a hálóba, 2:1 Magyarország javára.

Clive Leatherdale az angol válogatott világbajnoki történetéről szóló könyvében így emlékezett. "Rancaguában a magyarok második gólja maga volt a varázslat. Albert megnyerte a maga csatáját a nap legjobb angolja, Flowers ellen, aztán remek gólt lőtt Springett lába mellett a kapuba."

Baróti Lajos csapata végül a negyeddöntőben, a csehszlovákok ellen vérzett el. Albert Flórián négy találattal a torna társ-gólkirálya lett, húszévesen, élete első világbajnokságán.6. Egy lépés hiányzott a kontinensbajnoki döntőhöz

Spanyolország-Magyarország 2:1 (1:0, 1:1, 1:1)
1964. június 17., Madrid, Bernabeu-stadion, 75 000 néző. Vezette: Blaviert (belga)
Spanyolország: Iríbar - Rivilla, Olivella, Calleja - Zoco, Fuste - Amancio, Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra
Magyarország: Szentmihályi - Mátrai, Mészöly, Sárosi - Nagy I., Sipos - Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi dr.
Gólszerző: Pereda (36. perc), Bene (85. perc), Amancio (113. perc)

Magyarország kettős győzelemmel került a franciák ellen a Nemzetek Európa-kupája négyes döntőjébe, Baróti Lajos válogatottja hat meccset játszott a négy közé jutáshoz vezető úton, s ezeken veretlen maradt! A házigazda spanyolok ellen azonban elvérzett, s végül - a dánokat legyőzve - a harmadik helyet szerezte meg a kontinensbajnokságon. Albert Flórián teljesítményét így értékelte a szaklap: "Albert jobbára egyéni megoldásokkal próbálkozott, cselei azonban a gyors, kemény védőkkel szemben nem sikerültek. Néha elsodorták, de középcsatárunk keveset is mozgott. A hosszabbítás után azonban kétszer nagy gólhelyzetbe hozta Benét."

7. Az egyetlen magyar nemzetközi kupagyőzelem

Ferencváros-Juventus 1:0 (0:0)
1965. június 23., Torino, 30 000 néző. Vezette: Dienst (svájci)
Juventus: Anzolin - Gori, Sarti - Bercellino, Castano, Leoncini - Stacchini, Del Sol, Combin, Mazzia, Menichelli
Ferencváros: Géczi - Novák, Mátrai, Horváth - Juhász, Orosz - Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr.
Gólszerző: Fenyvesi dr. (74. perc)

"Albert taktikai feladatának megfelelt" - olvashattuk a mérkőzés másnapján. A Ferencváros a Spartak Brno (2:0, 0:1), a Wiener SC (0:1, 2:1, 2:0), az AS Roma (2:1, 1:0), az Athletic Bilbao (1:0, 1:2, 3:0) és a Manchester United (2:3, 1:0, 2:1) legyőzésével, mint az eredmények is mutatják, óriási csatákat vívva került be a Vásárvárosok Kupája döntőjébe. Eredetileg két mérkőzésen dőlt volna el a Juventus ellen a kupa sorsa, ám a magyar fél (!) lemondott a hazai találkozóról, vállalva, hogy egyetlen meccs döntsön, az is Torinóban.

Az ok egyébként anyagi természetű volt, a sporthivatal illetékesei úgy döntöttek, hogy miután a Fradi háromszor is három mérkőzésre kényszerült, s ez többletköltségeket jelentett, a zöld-fehéreknek le kell mondani pályaválasztói jogukról. Egyébként is: a Fradinak meghívása volt New Yorkba, egy tornára.

4

"Albert pompás játékot nyújtott. Minden támadásnak ő volt a szellemi irányítója, jobbnál jobb labdákkal indította Farkast és Benét. Rendkívül önzetlen volt, de ha kellett, kitűnően cselezett, okosan tartotta a labdát és mindig kitűnő ütemben indított. A győzelem egyik fő részese volt!" - írta a Népsport a valóban világraszóló, 3:1-es győzelem után.

Pedig a Császár ezúttal nem lőtt gólt, "csak" osztogatott és irányított, varázslatosan. Brian Glanville, a híres angol újságíró ,,World Cup" (Világbajnokság) című könyvében így emlékezett a mérkőzésre: ,,A második forduló fantasztikus mérkőzést hozott a magyarok és a brazilok között az Everton pályáján. Olyat, amit okkal sorolnak a világbajnokságok történetének legpazarabb találkozói közé. Izgalmas, drámai csata volt látványos gólokkal, tömény izgalommal - szédítő sebességen játszva. Ez volt egyébként a brazilok első világbajnoki veresége 1954 óta.

A sérült Pelé helyén Tostão játszott, Denilsont pedig Gerson, egy a védekezéshez is értő fedezet pótolta. A veteránok közül Djalma Santos és Garrincha néhány napon belül már a második mérkőzést játszotta. A magyarok is változtattak, például Szentmihályi helyére Gelei került a kapuba. De nem a felsoroltak, hanem Albert uralta a pályát, kihasználta, hogy a brazilok nem őrizték elég szorosan, csodálatosan dirigálta a magyarok zenekarát. Ha kellett okosan futott a labdát tartva, ha kellett remekül passzolt, ha kellett, egyéni akcióra vállalkozott. A mérkőzés végén, amikor a játékoskijáróhoz ment, hogy igyon egy kis vizet, a közönség egy emberként kiáltozta a nevét: Al-bert, Al-bert.

A magyarok már a harmadik percben vezettek, a kis Bene átkígyózott a nehézkes brazil védelmen, aztán a lehető legszűkebb helyen Gilmar hálójába zúdította a labdát. Ettől a pillanattól kezdve a magyarok kezében volt a mérkőzés. A védekezésük egyszerűen remek volt, a korán megőszült Mátrai tökéletesen söprögetett az izomkolosszus Sipos és Mészöly mögött, ráadásul Sipos még a támadások indításába is bekapcsolódott. A fedezetek, sőt nem ritkán a hátvédek is ügyesen törtek be a két pazar és gyors csatár által üresen hagyott területekre.

A brazilok számára felcsillant a remény, amikor 15 perc elteltével Lima szabadrúgása után Tostão a kapuba rúgta a lepattanó labdát. De a félidei 1:1 nem volt több számukra illúziónál. A magyarok hamarosan ismét magukhoz ragadták a vezetést, mégpedig Farkas bámulatos góljával.

Albert okos labdavezetése és átadása megint bajt hozott a brazil védőkre, akik mögül Bene kirobbant a labdával, elvágtatott, s hajszálpontos, erősen meglőtt beadását követően az érkező Farkas beágyúzta a labdát a rövid sarokba. A közönségnek először elállt a lélegzete, majd vad üdvrivalgásba tört ki. Tíz perccel később Mészöly tizenegyesgólja már csak az utolsó szög volt a brazilok koporsójába."

9. A szörnyű sérülés

Dánia-Magyarország 3:2 (2:2)
1969. június 15., Koppenhága, Idaertspark, 50 000 néző. Vezette: Sierevåg (norvég)
Dánia: Engedahl - J. Larsen, H. M. Jensen, N. Müller, T. Nielsen - Michaelsen, L. Sörensen, Le Fevre - B. Jensen, G. Sörensen, O. Madsen.
Magyarország: Szentmihályi - Káposzta, Mészöly, Szűcs, Páncsics - Juhász I., Göröcs, Albert (Dunai III, 37.) - Bene, Dunai II (Zámbó, 35.), Farkas.
Góllövő: O. Sörensen (4. perc), Bene (6. perc), Le Fevre (36. perc), Farkas (39. perc), Madsen (63. perc).

A magyar csapat a két pontnál sokkal többet veszített Koppenhágában, a világbajnoki selejtezőn. Ha csak egy pontot szerzett volna - ami nyilván sikerül, ha nincs a két, sajnálatos sérülés az első félidőben -, nem kell pótselejtezőt játszania később a csehszlovákokkal, s elkerüli a "marseille-i csapást". Nem esik ki - története során először - egy világbajnoki selejtezősorozatból. Ám ennél is többet veszített: egyetlen játékosa, akit Európa legjobbjának választottak, csak kétéves szünet után, akkor is már mindössze öt meccsre, meg a búcsújátékára térhetett vissza a nemzeti tizenegybe.

10. A búcsú

Magyarország-Jugoszlávia 3-2 (0-2)
1974. május 29., Székesfehérvár, Sóstói stadion, 16 000 néző. Vezette: Aldinger (nyugatnémet)
Magyarország: Géczi - Fábián (Lakinger, 29.), Bálint, Vidáts, Megyesi - Juhász, Albert (Fazekas, 15.), Somogyi - Müller, Bene, Máté.
Jugoszlávia: Marics - Krivokucsa (Hatunics, 46.), Katalinszki, Pavlovics, Buljan - Muzsinics, Jerkovics, Acsimovics - Popivoda (V. Petrovics, 46.), Surjak, Dzsajics (Bukal, 46.)
Góllövő: Popivoda (18. perc), Jerkovics (21. perc), Máté (55. perc), Fazekas (65. perc - 11-esből), Máté (85. perc).

Albert Flórián 1974. márciusában, a ZTE ellen játszotta utolsó bajnoki találkozóját, a válogatottbeli szűk negyedóra egyben labdarúgó-pályafutása utolsó hivatalos mérkőzését jelentette. Azt mondta a mérkőzés után: "3:2-vel kezdtem a válogatottban és 3:2-vel fejeztem be... Ennél nagyobb öröm nem is érhetett volna."