Igazán büszke lehet együttesére egy belga labdarúgóedző: Francis Macors csapata legyőzte Ausztráliát és Ománt, valamint a belga élvonalban szereplő Charleroi-t, míg Algériával döntetlent játszott.

A csapatban hét korábbi válogatott játékos szerepel, valamennyien afrikaiak. Jelenleg azonban egyikük sem rendelkezik szerződéssel, ám hogy edzésben maradjanak, elfogadták Francis Macors felkérését, és csatlakoztak a "Futball határok nélkül" nevű alakulathoz.

A munka és klub nélküli labdarúgóknak jól jön a lehetőség, hogy játékban maradjanak, és felkeltsék egy-egy egyesület figyelmét.

"Az otthon maradt családom számít rám, nem hagyhatom őket pácban" - mondta Ngoko, egy kameruni labdarúgó.

Az amatőrcsapat története azonban felvet egy súlyos problémát: évről évre százával érkeznek Afrikából a futballisták, hogy szerencsét próbáljanak Európában, ám csak kevesen érnek el olyan sikereket, mint a Chelsea-ben szereplő Didier Drogba, vagy a Barcelona sztárja, Samuel Eto'o.

Raffaele Poli 2002-ben hatszáz játékost vizsgált, és arra a megállapításra jutott, hogy négy évvel később mindössze 13 százalékuknak mozdult pozitív irányba a karrierje. A légiósok egyharmada egyszerűen eltűnik az európai futball süllyesztőjében.

Az afrikai játékosok legtöbbször üzleti megfontolások miatt érkeznek az európai klubokhoz, ugyanis olcsón meg lehet őket venni, és ha beválnak, többszörös haszonnal lehet továbbadni őket egy tehetősebb csapatnak.

A futballisták egyik legkedveltebb célállomása Belgium, míg Franciaországban szinte alig van olyan csapat, ahol ne alkalmaznának afrikai légióst.

Nem ritka, hogy a klubok valamilyen módon kijátsszák a szabályokat, hogy leigazolják ezeket a futballistákat. Gentben például lefizették az illetékes hivatalnokokat, hogy meghamisítsák egy 15 éves nigériai játékos útlevelét, ugyanis ilyen fiatalon még nem szerződtethették volna.

"Bárkit meg lehet vesztegetni" - vélekedik egy volt kameruni labdarúgó, Jean-Claude Mbvoumin, aki jelenleg egy játékosokat támogató szervezetet üzemeltet.

A belga labdarúgók szervezetének munkatársa, Dirk de Vos pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az afrikaiakkal rendszerint két szerződést kötnek.

Az egyik rögzíti, hogy a hivatalos minimálbért kapják, míg egy másik, kézzel írott megállapodás azt, hogy valóban ennek is csak a töredékét keresik.