A Kertész Imre (2002) után második magyar íróként díjazott Krasznahorkai László a kortárs irodalom egyik nemzetközileg legjelentősebb alakja. A díj tovább erősíti a szerző korábbi elismeréseinek sorát, amelyben szerepel többek között a Kossuth-díj és a 2015-ben elnyert Nemzetközi Man Booker-díj is.
Stílus és méltatás
A 71 éves szerzőt régóta jellemzik a hosszú, zenei, hömpölygő mondatok, amelyeket a kritikusok nyelvi bravúrként értékelnek.
Szávai János irodalomtörténész szerint Krasznahorkai a legjelentősebb írók közé tartozik, „akik nyelvteremtésre képesek”. Angyalosi Gergely
"a jelenlegi magyar prózai mezőny egyetlen igazán (s talán belátható időn belül az utolsó) metafizikus ihletésű írójának"
tartja - olvasható a litera.hu-n.
Magáról
Krasznahorkai László irodalmi hatása, saját bevallása szerint is, sokkal finomabb és bonyolultabb, mint a társadalmi működésbe való közvetlen beavatkozás.
Egy korábbi életútinterjúban a keleti kultúrával való találkozás fontosságát emelte ki, ahol „a metafizikai nem válik szét a reálistól”, és ahol a művész nem a társadalom tagjaként, hanem „spirituális, bár még a valóság részeként érzékelt térben” létezik.
Podcast Friderikusz Sándorral
A másfél órás podcastban Krasznahorkai László beszélt jellegzetes stílusjegyeiről, a tőmondatok hiányáról, az író fejében rajzó hősökről és az ő papírra kívánkozó történeteikről, az író családjának elhagyásáról, a létezés szomorúságáról, a Krasznahorkai név eredetéről, a jó könyv mibenlétéről, a mindig utolsó regényről, a folytonos helyváltoztatások kényszeréről, az elitizmus veszélyéről, a civilizáció süllyedéséről, a digitális technika felemás értékéről.
A személyes jövőjéről az mondta, hogy "délre fogok menni. Ott azért rövidebb a tél. Bérbe veszek egy tanyát, közel valamelyik virágzó városhoz, és egész nap lógatom a lábam egy lavór meleg vízbe… És megpróbálok mindent elfelejteni, csak egy lavór meleg víz esténként, és nem csinálni semmit, csak nézni, hogy telik a kurva élet…”
Külön érdekesség, hogy a beszélgetésben szóba került a mesterséges intelligencia is. Úgy fogalmaz: „eljön az idő, amikor a mesterséges intelligencia megírja a következő Krasznahorkai-regényt. És az emberek nem fogják észrevenni, hogy nem én írtam.”
