Több mint hatvan év után – új formában – ismét műsorra tűzi a Magyar Állami Operaház Daniel Auber XIX. századi vígoperáját, a Fra Diavolót. A magyar nyelvű előadást Szinetár Miklós rendezésében adják elő május 11-én, 18-án és 23-án az Operaház művészeti központjában, az Eiffel Műhelyházban.
A Fra Diavolo (az ördög testvére) eredetileg egy bizonyos Michele Pezza gúnyneve volt, aki a napóleoni háborúk idején számos nápolyi felkelőcsapatot vezetett több-kevesebb sikerrel a hódítókkal szemben, mígnem a franciák 1806-ban elfogták, és mint útonállót kivégezték. A kalandos életű gerillavezérről számos legenda született, ezek közül a legnépszerűbb adaptáció Daniel Auber operája lett, amit 1830-ban mutatott be a párizsi Opéra-Comique. A vígopera Auber pályafutásának legnépszerűbb darabja lett: számos nyelvre lefordították, és több mint 900 előadással csaknem nyolcvan évig repertoáron maradt a francia fővárosban.
A Magyar Királyi Operaház először 1909-ben tűzte műsorra a Fra Diavolót,
az igazi sikert azonban az akkor 22 éves pályakezdő operarendező, Szinetár Miklós színrevitele hozta meg a darab számára,
ami a Gördülő Opera keretében előbb 1954-ben járta az országot, majd 1959-től újabb rendezésben az Erkel Színházban volt látható 1962-ig.
A vígoperát hetven évvel a debütálása után újra rendező Szinetár Miklós a színrevitel mellett Szentgyörgyi Pál magyar fordításának átdolgozója is egyben, a színpadra állításban pedig Harangi Mária volt a segítségére.
A háromfelvonásos magyar nyelvű előadás főbb szerepeit Boncsér Gergely, Hábetler András és Szvétek László mellett Beeri Benjámin, Kiss Diána Ivett, Somogyi Lili Mária, Fegyvesi Gabriella Rea és Szeleczki Artúr alakítják, a további szerepekben pedig Kőrösi András, Szerekován János, Tóth-Fejel Dániel József és Havasi-Horváth László lesznek láthatók. Az Operaház zenekarát és a Zeneakadémia énekszakos növendékeiből álló kórust Szennai Kálmán vezényli.
A Magyar Állami Operaház címzetes főigazgatója azt mondta az InfoRádióban, hogy az 1950-es években a Gördülő Opera társulatával országszerte bemutatták a darabot, a premiert azonban még korábban a József Attila Színházban tartották. A XIII. kerületi teátrumban a Fra Diavolo volt az első színházi előadás, ugyanis korábban kultúrteremként működött. Szinetár Miklós felidézte, hogy 1959-ben még az Erkel Színházban is színpadra vitte a darabot, amelynek ugyancsak nagy sikere volt.
Nemcsak itthon volt látható Szinetár Miklós rendezésében a világhírű vígopera, hanem 1965-ben Genovában is bemutatták. 1982-ben egy vizsgadarab keretében a Színház- és Filmművészeti Főiskola felkérésére tért vissza a Kossuth-díjas rendező a Fra Diavolóval,
a mostani előadásokra pedig búcsúfellépésekként tekint az Operaház 92 esztendős mesterművésze.
Úgy véli, az egyik legparádésabb szereposztás az 1959-es, Erkel Színházban tartott előadásra jött össze, amikor Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet volt a két főszereplő, de a Magyar Állami Operaház örökös tagja megjegyezte, hogy már a Gördülő Operában is olyan kiváló operaénekesek szerepeltek a Fra Diavolóban, mint Sándor Judit, Domahidy László vagy Külkely László. Szinetár Miklós kiemelte, hogy az ötvenes években messze nem olyan volt az énektechnika, mint manapság. A Fra Diavolót pedig azért játsszák viszonylag ritkán – az Operaházban legutóbb 1962-ben került színpadra –, mert „rettentő nehéz feladata van” a főszereplőnek, akinek
egy „borzasztóan nehéz” tenoráriát is el kell énekelnie, amire csak nagyon kevesen képesek.
Az Operaház mesterművésze felidézte, hogy az 1950-es években sokan kísérleteztek azzal, hogy Daniel Auber darabjának egyes részeit „áthelyezték csúsztatott hangra”, és hasonló megoldást választott Szinetár Miklós is akkor, amikor először rendezte a Fra Diavolót, ugyanis egy bariton, Hosszú István kapta meg a főszerepet.
Mint mondta, egyszer sem rendezte ugyanúgy, ugyanolyan elképzelés mentén a világhírű vígoperát, mert „minden előadás teljesen más”. Úgy gondolja, ennél a darabnál is vállalnia kell a rendezőnek, hogy színházat csináljon, ahol „a szereplők beszélnek a közönséghez”, és egyáltalán nem mindegy, hogy ez miként valósul meg.
Szinetár Miklós úgy fogalmazott, mint a legtöbb előadás, a Fra Diavolo története is rímel a mai kor eseményeire. A rendező szerint „egy szórakoztató, mulatságos rablóoperát láthat a közönség fülbemászó zenével és fergeteges jelenetekkel”. A darabban vannak prózai részek is, illetve az opera elemei vegyülnek a színházzal, a szereplők közül pedig a kocsmáros és két bandita korábban operaénekes volt.