Orhan Pamuk, a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja 1952-ben jómódú, isztambuli értelmiségi családba született. Nyugatias szellemű iskolákat végzett, eredetileg építészmérnöknek készült, ám fiatalkorában arról álmodozott, hogy festő lesz, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben.

A hetvenes évek közepén végleg felhagyott a festészettel, és életét az írásnak szentelte. Első regénye a Dzsevdet úr és fiai - miután négy éven keresztül nem talált kiadót - 1982-ben jelent meg, majd egyaránt jelölték az Orhan Kemal- és a Milliyet irodalmi díjra. A könyv a 2017-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából jelenik meg először magyar nyelven.

Műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot. Könyveit több mint 50 nyelvre fordították le, regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban - többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban - is jelentős irodalmi díjakat nyert el.

Orhan Pamukot a The Guardian beválasztotta a 21. század 21 legjelentősebb írója közé. Nevét az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. 2006-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták munkásságáért - olvasható a www.konyvfesztival.com oldalon.