„A Függöny fel! című könyv régi szándékom volt, sokan biztattak, hogy csináljam meg. Amikor elkezdtem, próbáltam végiggondolni azt a pár évtizedet, amit a színházban töltöttem, a 63-as indulástól kezdve. Az egész egy kicsit a saját darabok megszületésére vonatkozik, de háttérnek mindig megpróbáltam azt a társadalmi körülményt is megrajzolni, amelyben létrejöttek és ami inspirálta a darabokat” - mondta Szakonyi Károly.

Az író hangsúlyozta: soha nem készített előzetes vázlatokat.

„Soha nem törekedtem arra, hogy pontos feljegyzéseket készítsek a munka előtt. Hagytam inkább azokat az impulzusokat érvényesülni, amelyek előbukkantak. A figurák elkezdtek bennem beszélni és megkeresték a helyüket. Ilyenkor még nem tudni, hogy hová fognak kilyukadni pontosan” - fogalmazott az író.

Mint mondta, a színházi életnek és a drámaírói munkának is van olyan szakasza, amikor szerződéskötést, szinopszist kérnek.

„A szinopszis szörnyű dolog, mert racionálisan, kissé erőszakoltan kell leírni egy történetet, amiben talán megmarad a gondolat és néhány figura, de igazából akkor teremtődnek meg és kezdenek beszélni, amikor az ember írni kezd. Nem szabad erőszakosan beavatkozni a szereplők életébe” - jegyezte meg.

A drámaíró elmondta: az író az alapgondolat megfogalmazásakor már érzi, hogy a téma novellában vagy színdarabban találná meg leginkább a formáját.

„A gyakorlott író el tudja dönteni, hogy az írása milyen műfajba tartozik. De kétségtelen, hogy a megszülető gondolatok és érzések meghatározzák, hogy milyen műfajt igényelnek. A novella narratívabb dolog, ott az elbeszélés hangulata kezd kialakulni az első pillanatban, a drámánál pedig az összeütközés, a figurák konfliktusa teremtődik meg” - mondta Szakonyi Károly író az InfoRádió Aréna című műsorában.

Szakonyi Károly hozzátette: drámából általában nem lehet prózát írni, de regényből lehet darabot készíteni.