"Ez vandalizmus" - nyilatkozta egy helyi lakos az ügyről hírt adó La Sexta tévécsatornának, egy másik férfi pedig azt mondta: "úgy tűnik, több kőművest alkalmaztak, mint restaurátort".

Ezzel lényegében arra utalt, hogy a kastély négyzet alapú tornyának romos falait belülről betonfalakkal erősítették meg, amelyek túl is nyúlnak az épület megmaradt eredeti részein, távolról leginkább egy betonkocka hatását keltve.

A felújítással megbízott építész, Carlos Quevedo Rojas, akit szakértőnek tartanak a restaurálás területén, azzal érvelt, hogy csak így lehetett megmenteni az összeomlástól a még megmaradt épületrészeket, miközben az eredetire leginkább emlékeztető formáját is megmutatják. Õ maga úgy látja, hogy szakszerűen és törvényesen jártak el.

A magántulajdonban lévő több mint ezeréves Matrera kastélyt 1985-ben nyilvánították kulturális értékké, de folyamatosan romló állapotára hiába hívták fel a figyelmet a műemlékvédők és a helyiek is, nem kezdődött meg az állagmegóvás.

2013-ben a rendkívül csapadékos időjárás hatására a kastély alatti földterület megsüllyedt, a torony kupolája, három emelete, boltívei és két oldalfala beomlott. Ezután született döntés arról, hogy a megmaradt részeket meg kell óvni, mielőtt teljesen megsemmisül a épület, amelynek történelmi és építészeti értéke is jelentős.

A mór kastéllyal történteket többen ahhoz a négy évvel ezelőtti esethez hasonlítják, amikor az észak-spanyolországi Borja városában a templomi gyülekezet egyik tagja úgy döntött, hogy maga restaurálja Elias Garcia Martinez Ecce Homo című festményét. A képzetlen és botcsinálta festő kezei alatt az eredeti, Jézus Krisztust ábrázoló kép szinte felismerhetetlenné vált.

A történet bejárta a világsajtót, ezzel hatalmas reklámot csinálva a városkának, a "bundás Jézus" gúnynévvel illetett festményt pedig azóta is rengeteg turista szeretné élőben megnézni.