A könyv - amely Drozdy Győző életének első éveivel foglalkozik - saját magát úgy határozza meg, hogy ez igaz mesék könyve. Egy alsóhonti kis falu, Bajta kántortanítójának és családjának életét mutatja be egy gyermek szemén keresztül, hallatlanul izgalmas és kedves történetekben - mondta el az InfoRádiónak Drozdy Győző, a szerző fia.

- A kötet teljesen reális képet fest arról, hogy az akkori gyermekek hogyan éltek, miként teltek a napjaik egy olyan korban, amikor nemcsak hogy villany és autó nem volt, de még bicikli sem. Ilyen szempontból szociográfiának is beillik, ugyanakkor a gyermekek, a fiatalok képzeletét is leköti.

- Édesapja a felvidéki Bajtáról származik, amely Párkánytól és Esztergomtól csak néhány kilométerre fekszik. Mit mutat be a késő XIX. század palóc világából ez a kötet, hogyan idézi fel a kor viszonyait?

- Ezek a kis történetek, amelyeket a cselekmény egybefűz, mind édesapám kalandjai, amiken keresztül megismerjük, hogy ez az alsóhonti kis falu hogyan élt, miként zajlott az oktatás, a kántortanítónak milyen szerepe volt akkor egy falu életben és mindezekről a legkülönbözőbb mókás és néha tragikus gyermekkalandokat olvashatjuk.

Olyan történeteket írt le, mint hogy egy rókalyukba hogyan másznak be a gyerekek megfogni a kisrókákat, a falu hogyan keresi a kútba esett gyereket, hogyan zajlik le egy himlőoltás. Mindezek nagyon ízes tájnyelven, borzasztó érdekesen vannak leírva.

- Édesapja újságíróként is tevékenykedett, majd egészen az 1948-as kommunista hatalomátvételig politikus volt. Ennek a pályafutásnak a kezdeteiről mit árul el a kötet?

- Elárulja az indíttatást, azt, hogyan kötődött a falusi parasztsághoz, miért lett aztán a földosztásnak, a demokratikus átrendeződésnek az élharcosa, és elárulja azt is, honnan szerezte azt a kapcsolatteremtő képességet, amitől hallatlanul népszerű képviselővé vált, s aminek köszönhetően ötször újraválasztották a parlamentben.