A drámai műnem Magyarországon valahogy hagyományosan a harmadik helyre soroltatik jó ideje, és tulajdonképpen még azt sem mondhatnám, hogy teljesen igazságtalanul. Nagyon nehéz összemérni, mondjuk színvonal tekintetében, hogy a magyar lírikusok, prózaírók, és a drámaírók egymáshoz képest hol helyezkednek el egy nívórangsorban, de szerintem felesleges is. Nagyszerű magyar drámák vannak, és nemcsak a kortársakra gondolok, főleg nem a kortársakra. Ez mindig összefügg az adott ország színházi kultúrájával. A dráma azért van nehezebb helyzetben a másik két műnemhez képest, mert nagyon kevesen olvassák. Hogy a darabokat megismerjék az emberek, és mint irodalmat befogadják, ahhoz az az út vezet, hogy színházban megnéznek egy-egy előadást. Ám én azt gondolom, hogy egy valamirevaló drámának önmagában is meg kell állnia, tehát olvasva is működőképesnek kell lennie, és ebben a tekintetben nem áll olyan rosszul a magyar drámairodalom. Az, hogy József Attila-díjat most már drámaíró is kaphat, az talán ennek is az elismerése.

Mennyire követi a drámái utóéletét?

Ahogy telnek-múlnak az évek, bizonyos rutinja lesz az embernek. Amikor az első bemutatóim voltak, akkor természetesen nagyon izgultam, figyeltem, és borzasztóan szurkoltam, hogy jól sikerüljön. Most is szurkolok, de most már azért megtanultam, hogy ezt függetleníteni kell. Tehát a munka, amit én elvégzek és ameddig a felelősségét vállalhatja egy drámaíró, az a darab. Onnantól kezdve, amikor előadás születik belőle, az már egy picit olyan, mint amikor az ember a gyerekének az útját követi, amikor kirepül otthonról. Ráadásul nem beszélve arról, hogy színházban az előadásnak egy alapanyaga a szöveg sok más mellett, vagyis egy jó előadás létrejöttéhez fontos, de nem elégséges.

Mi a tapasztalata a külföldi bemutatókkal kapcsolatban?

Szerencsére mondhatom, hogy sokféle tapasztalatom van, mert elég sok országban elég sokféle darabomat játszották. A szerző megbecsültsége mindenhol egy picit nagyobb, mint Magyarországon. De most nem panaszkodni akarok...

Ez a szöveg iránti tiszteletet jelenti?

Igen, igen, a szöveg iránti tiszteletet meg a személy iránti tiszteletet.

Min dolgozik jelenleg? Van-e valamilyen új ötlet?

Nem annyira ötlet, mint inkább felkérés. Most éppen a Kolibri Színházban jártam, és ott beszélgettünk egy következő darabról, ami nem annyira kisgyerekeknek szól majd, de hát mégiscsak gyerekszínházról van szó. Egy elég nehéz feladat lesz, mert a kamaszok talán a legnehezebb célközönség. Egyébként pedig nagy lelkesedéssel novellákat írok, valahogy most így alakult, hogy elsősorban ezzel foglalkozom. Ez egy viszonylag új keletű szerelem, egy éve tart, most ez tölti ki az időmnek azt a részét, amit írással töltök.