Az igazat megvallva, nem érzem magam kívülállónak. Az egyik dolog, amire büszke vagyok a könyveim kapcsán, hogy az írásaimat Indiában nem tekintik egy külföldi szerzeményeinek, hanem úgy gondolnak rám, mint egy indiai íróra. De valóban, néha úgy érzem, hogy India olyan hatalmas ország, hogy néha jót tesz az írásnak egy kis távolságtartás. Azonban nem hiszem, hogy ez indiai sajátosság volna. Gondoljunk csak az amerikai írókra, akik Európába költöztek, de ettől még amerikai írók maradtak. Vagy James Joyce-ra, aki Triestben és Párizsban élt, miközben Dublinról írt. Néha segíthet egy kis távolság. De ahogy egy író, mint Joyce a legkevésbé sem kívülálló, mikor Dublinról ír, én sem érzem magam kívülállónak. Azt hiszem, néha az író lakcímét fontosabbnak tartják a kelleténél. Vannak barátaim, akik különböző okokból nem térhetnek vissza abba az országba, amiről írnak, de az országukat magukban hordozzák.

Azáltal, hogy a nyugati világban él, nagyobb szabadságra tett szert? Kritikusabban, akár szarkasztikusabban is fogalmazhat, mintha Indiában élne?

Indiában minden további nélkül megírhattam volna a könyveimet. Ha ott írtam volna őket, akkor sem lett volna belőle semmi bajom. Pakisztánban már más lenne a helyzet, ott több könyvem is be van tiltva. Ez sajnos a muszlim világ egyik nagy problémája, hogy nem tűri el a művészi szabadságot. És ezzel, azt hiszem, önmaguknak is ártanak. De azokban az országokban, amiket a legjobban ismerek - India, Anglia és az Egyesült Államok -, a szabadság tekintetében nem érzékelek igazi különbséget.

Lát valami esélyt arra, hogy ez a fajta iszlám dogmatizmus megváltozzon?

Azt gondolom, hogy a világ gyorsan változik. Szerintem az új tömegmédiumok rövid időn belül nagy változásokat hozhatnak ezekben a zárt társadalmakban. Most már nem lehet egy közösséget sem elszigetelni. Minden nyitottá vált, és ez gyorsan megváltoztatja a világot.