„Elég bonyolult a helyzet. Jelen pillanatban a Hormuzi-szoroson nem mennek át hajók, az elmúlt 24 órában úgy láttam, nullához közeledett azoknak a hajónak a száma, akik átmentek, tehát most láthatóan annyira felfokozott a helyzet, hogy senki nem kísérli ezt meg” – mondta Szalai Máté, a Clingendael Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója az InfoRádióban, hozzátéve: ennek részben az iráni blokád az oka, de a másik oka az amerikai ellenblokád.

A tárgyalásokkal kapcsolatban a múlt héten még voltak olyan optimista forgatókönyvek, hogy a hétvégén elindulhat az egyeztetés. Az elmúlt heti deeszkalációs hangulatban úgy tűnt, hogy az iráni és az amerikai vezetés megállapodást tud kötni, de ma már egyre pesszimistábbak a hangok ezzel kapcsolatban. Az Egyesült Államok azt mondja, hogy elküldi a delegációját Pakisztánba, Irán pedig azt, hogy ők nem küldik el. Ez persze még változhat, és az is lehet, hogy ez egy tárgyalás előtti tárgyalás része, amikor mindenki erősíteni akarja a saját kezdő pozícióját. Ez is benne van a pakliban és racionális is lenne, de

elég félő, hogy a bizalom hiánya, illetve a helyzet komplexitása miatt egész egyszerűen sodródunk vissza a tűzszünet előtti állapot felé

– mondta a kutató. A kérdésre, hogy Irán most miért döntött úgy, hogy kifarol a tárgyalásokból, úgy vélekedett: a bizalom nagyon alacsony mértékű, tehát még ha sikerülne is megállapodniuk valamiben, az irániak nem bíznak abban, hogy az amerikaiak tartani fogják magukat ezekhez a megállapodásokhoz. Az elmúlt két hétben is ez történt, amikor az eredeti tűzszüeti megállapodást bejelentették a felek. Akkor is azt lehetett látni, hogy az amerikaiaknak teljesen más olvasatuk volt azzal kapcsolatban, hogy mi van a megállapodásban, mint az irániaknak – fogalmazott, hozzátéve:

mindez mutatja, hogy nincs leírva semmi, tehát ezeket még nehéz megállapodásoknak nevezni.

„Másrésztről szerintem az iráni vezetés azt látja, hogy az Egyesült Államok nem akar igazán békét kötni, vagy olyan békét akar kötni, ami zöld utat hagy Izraelnek, hogy folytassa az akciót Libanonban vagy máshol. Harmadrészről pedig már annyi megaláztatást kellett az iráni vezetésnek elviselnie az amerikai fellépéssel kapcsolatban, hogy már szerintem itt is vannak vörös vonalak, amiket nem akarnak átlépni és erőt akarnak mutatni” – mondta Szalai Máté. Szerinte

az iráni vezetés egyre magabiztosabbá vált az elmúlt hetekben, mert azt érzi, hogy a Hormuzi-szoros irányításával és ezzel a zsarolással egy aduászt szerzett, és ezt nem akarja kiengedni a kezéből.

Most egy eszkalációs időszakban vagyunk, ha a múlt heti egy deszkalációs időszak volt. Ahhoz képest egyértelmű, hogy melyik irányba mennek a dolgok – tette hozzá. Az amerikaiak már bejelentették, hogy elfogtak egy iráni hajót, erre az iráni vezetés pedig azt mondta, hogy bosszút fognak állni és valamilyen ellenlépést fognak tenni. Az, hogy ez az eszkalációs hullám milyen mértékű lesz, természetesen nem látjuk.

„Én a tűzszüneti időszak alatt is pesszimista voltam sok más kutatóhoz hasonlóan, hiszen nem volt látható, hogyan közeledett volna egymáshoz a felek álláspontja. Általában azt szokhattuk meg, hogy ha kitör egy háború, akkor utána van valamilyen közeledés, hiszen csak így tudnak megállapodni a felek” – fogalmazott, hozzátéve: de jelen esetben azt láttuk, hogy amit az amerikai és iráni fél kommunikál, az inkább még távolodik is egymástól, nemhogy közeledének. Ezért nagyon nehéz megnyugtató kimenetet látni ebben a helyzetben, ráadásul úgy, hogy nem csak Amerika és Irán a két résztvevő ebben a helyzetben, hiszen ott vannak az Öböl-államok, az olajmonarchiák, amelyek gazdasága függ a Hormuzi-szorostól, ott van Izrael, ott van Libanon. Ezek a felek mind valamilyen szerepet játszanak, és sokan közülük el is ronthatják, ha megszülethetne valamilyen megállapodás – mondta Szalai Máté, a Clingendael Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója az InfoRádióban.

A cikk Varga Mónika interjúja alapján készült.

(A nyitóképen: Tartályhajók horgonyoznak a Hormuzi-szorosban, az iráni Kesm-sziget partjai elõtt 2026. április 18-án)