Az ukránok arról számoltak be, hogy az egyik Leopard 2A6 típusú páncélosuk elképesztően messziről, öt és fél kilométer távolságból lőtt szét egy orosz T-72B3 lánctalpast. Ha ez igaz, akkor sajátos világrekord született, mivel az eddigi csúcs négyszáz méterrel kevesebb volt. Azt még az öbölháború idején érte el egy brit Challenger 2-es harckocsi személyzete, akik 5100 méter távolságból lőttek ki egy iraki T-55-öst.

A lehetséges világcsúcs kapcsán az Army Recognition arról ír, hogy ez potenciálisan átalakíthatja a páncélos hadviselést. Nemcsak arról van szó, hogy döbbenetesen megnőtt az a távolság, ahonnan hatásosan lehet tüzet nyitni, hanem azt is: ezek lövések hajszálpontosan célba találnak és elpusztítják az ellenséget. Vagyis azoknak a harckocsizóknak van nagyobb esélye a túlélésre, akik messzebbről veszik észre az ellenséget és még a másik fél fegyvereinek hatótávolságán kívül képesek végzetes találatot bevinni.

An orc T-72B3 tank was reportedly destroyed head-on at a distance of 5.5 km by a Ukrainian Leopard 2A6—setting a new record. pic.twitter.com/ynl3Jyf3Gd

— распад и неуважение (@VictorKvert2008) April 8, 2026

Fontos megemlíteni, hogy a győztes ukrán tank már az újabb, hosszú csövű ágyúval volt felfegyverezve. Míg a korábbi Leopard 2-k L44-es kaliberű löveget kaptak, addig az A6 változattól kezdve már az L55-ös ágyút alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy a cső hossza az átmérő 44, vagy 55-szöröse milliméterben. A régebbi löveg 5280 milliméter, míg az újabb ennél 1320 milliméterrel nagyobb. Ezáltal a lövedék tovább tud gyorsulni és a korábbinál nagyjából 5 százalékkal gyorsabban hagyja el a csövet.

Bár ez elsőre nem tűnik túl jelentős változásnak, azonban a valóságban durván másfélszeresére növeli a fegyver hatásos lőtávolságát. Míg az L44 csőhosszúságú ágyú 4000 méterig képes pusztító tűzet leadni, addig az L55 már nagyjából 6000-ig. Azonos távolságon belül pedig az új ágyú lövedékének jelentősen nagyobb a páncélátütő képessége.

A Magyar Honvédségnél rendszeresített Leoprad 2A7 változatú tankokat is az újabb, L55-ös kaliber hosszúságú ágyúval szerelték fel. Azt pedig már a tatai harckocsizók is többször elmondták, hogy a korábbi, szovjet eredetű T-72-es tankokhoz képest a német gyártású Leopard 2-k felderítő és tűzvezető műszerei sokkal jobbak. Nyilván ez is közrejátszhatott abban, hogy az ukrán személyzet hamarabb vehette észre az orosz tankot és abból az irdatlan távolságból is pontosan el tudta találni.

A Leopard 2 hivatalos ütközeti távolsága egyébként 2-3 kilométer. A tank célzó berendezését is úgy alakították, hogy ezen a távolságon belül a lehető legnagyobb legyen az első lövés találat valószínűsége. Viszont öt és fél kilométeres távolságon a lövedék már sokat veszít a sebességéből így csökken a páncélátütő képessége. Ráadásul az orosz T-72B3 olyan reaktív páncélzattal is rendelkezik, ami kifejezetten a kinetikus energiával pusztító lövedékek ellen kellene, hogy hatásos legyen.

De a jelek szerint nem volt az.

Egy 5,5 km-es távolságon végrehajtott sikeres támadáshoz valószínűleg mozdulatlan vagy csak lassan mozgó célra, jól összeszokott legénységre, valamint külső támogatásra, például megfigyelő drónra is szükség lehet. Utóbbiakat az ukránok széles körűen használnak is.

Bár nem tudni a részleteket, az Army Recognition azt valószínűsíti, hogy az orosz harckocsi esetleg már sérült lehetett, és az ukrán tank lövedéke olyan helyen találhatta el, ahonnan hiányoztak a reaktív páncélzat robbanó téglái. A végzetes találathoz tehát jó adag szerencsére is szüksége lehetett az ukrán legénységnek.