Abbász Aragcsi azzal érvelt, hogy az Egyesült Államok által lerombolt három telephelyen fel nem robbant bombák lehetnek. Méghozzá a lehető legnagyobbak, a bunkerrombolónak is nevezett GBU-57A/B-k némelyike. Mivel ezeket úgy tervezték, hogy a robbanás előtt mélyen befúródjanak a talajba, sziklába vagy betonba, esetleg az iszonyatos erejű becsapódáskor valamelyik fontos alkatrészük megsérülhetett és így elmaradt a detonáció.
Bár elvben ez tényleg megtörténhetett, katonai szakértők mégis kétségesnek tartják, hiszen a fegyvert éppen az ilyen, rendkívüli igénybevételhez tervezték. Ráadásul alaposan ki is próbálták, mielőtt a légierő arzenáljába kerülhetett volna.
Mivel az iráni külügyminiszter állítását egyelőre nem lehet ellenőrizni, a nemzetközi közösség kénytelen elfogadni azt.
Mi több, Abbász Aragcsi azt is közölte: megkérdezték a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségtől, hogy van-e szabály arra az esetre, ha az ellenőrök olyan létesítményt keresnek fel, amit korábban amerikai támadás ért? Mivel erre a szervezet nemmel válaszolt, a teheráni vezetés addig nem hajlandó engedélyezni a NAÜ embereinek vizsgálódását, amíg meg nem állapodnak mindenféle biztonsági kérdésekről. A miniszter azonban még hozzátette: minthogy egyáltalán nem bíznak az amerikaiakban, hosszú egyeztetésekre kell számítani.
Unexploded U.S. Bunker Buster in Iranian Hands? ?? GBU-57 & Tomahawks Still Inside Nuclear Sites pic.twitter.com/MjnRdKhn4y
— Military Media (@hehe_samir) February 10, 2026
Az Egyesült Államok „Éjféli kalapács” (Midnight Hammer) fedőnévvel hajtott végre bombatámadást Fordo, Natanz és Iszfahán iráni városok közelében létesült urándúsítók, illetve más, az atomprogram szempontjából kulcsfontosságú létesítmények ellen. 2025 június 21-én összesen 125 amerikai repülőgép vett részt az akcióban, köztük hét darab B-2 Spirit lopakodó nehézbombázó. Ezek a gépek két-két GBU-57 óriásbombát dobtak a célpontokra. Azért volt szükség a bunkerromboló ejtőlőszerekre, mert az irániak mélyen a föld alá telepítették a nukleáris üzemeiket. Bár Washingtonban arról számoltak be, hogy a támadás teljes sikert hozott, mégsem kizárt, hogy valamelyik szuperbomba esetleg nem robbant fel.
Az Army Recognition szerint amennyiben ez igaz lenne, úgy Irán hozzájuthatott az egyik legtitkosabb amerikai fegyverhez. Ahhoz viszont, hogy a perzsa állam mérnökei alaposan tanulmányozhassák a GBU-57-est, előbb ki kellene ásni azt több méter vastag szikla- vagy betonréteg alól, majd pedig tűzszerészekkel hatástalanítani kellene. Már önmagában ez a két művelet is rendkívül veszélyes. Viszont ha sikerülne, akkor fontos információkat szerezhetnének arról, milyen ötvözetű acélból készül a bomba különlegesen ellenálló burkolata, milyen az irányítórendszere, a robbanótöltete és annak időzítő szerkezete.
‼️????Iran’s foreign minister has confirmed that at least one US GBU‑57 bunker buster that failed to detonate in the last strike is in Iran’s possession, potentially allowing them to reverse engineer it. pic.twitter.com/57jNXhP4KI
— Defense Intelligence (@DI313_) February 8, 2026
Azt viszont a lap jóformán kizártnak tartja, hogy egy ilyen, fel nem robbant bombát az irániak esetleg újra felhasználhassanak. Egyrészt mert a becsapódáskor szinte biztosan deformálódhatott, ami lehetetlenné tenné, hogy pontosan célba csapódjon. Másrészt pótolni kellene a fegyver amúgy igencsak bonyolult elektronikáját is, ami szintén nagy kihívást jelentene. De az is komoly fejtörést okozhatna Teheránban, hogy milyen repülőgép fedélzetéről tudnák bevetni a bombát, mivel a GBU-57-es 13 600 kiló súlyú.
Esetleg ha visszatervezéssel készítenének másolatot, akkor azt egy ballisztikus rakétára applikálhatnák, feltéve, hogy van ekkora teherbírású eszközük. Ennél sokkal valószínűbb, hogy a GBU-57 maradványainak vizsgálatával inkább a fegyver korlátait ismerhetnék meg, majd kidolgozhatnák, milyen mélyre és erősre kell építeni a föld alatti üzemeiket.
Algumas das bombas GBU-57 não explodiram no primeiro ataque às instalações nucleares iranianas
— Geopoliticabrass (@Geopoliticabra2) February 8, 2026
Os técnicos iranianos desmontaram as bombas e descobriram todas as suas vulnerabilidades para proteger outros locais
Também venderam essas informações pic.twitter.com/Ds0Q4ROMiw
Persze kérdés, hogy műszakilag mennyire lenne bonyolult, és főleg mibe kerülne ilyen extrém erős bunkerek létesítése. Ugyanakkor még ezeknek is kellene a felszínre vezető szellőző rendszer és bejárat. Márpedig az „Éjféli Kalapács” művelet keretében ledobott bombák némelyike éppen az ilyen, úgymond gyenge pontokra zuhant. De volt még egy trükkjük az amerikaiaknak, amivel a bombák erejét megsokszorozták. Az egymás után ledobott GBU-57-ek közül a második az első által ütött kráter alján robbant, nagyjából megduplázva ezzel a behatolás mélységét.





