Elemzés jelent meg a Moszkva elleni szankciók oroszországi gazdasági hatásairól, melyben Kutasi Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság- és Versenyképességkutató Intézet vezetője a jólét szintjén próbálta megjeleníteni a hatásokat. Az InfoRádió megkeresésére elmondta: az Európai Unió gazdasági erővel próbálja az országot térdre kényszeríteni, de úgy tűnik, Oroszország még közeledik is az Egyesült Államok egy főre jutó jövedelmi szintjéhez, míg az EU ettől a nívótól távolodóban van. Ez persze még nem jelenti azt, hogy az orosz fejlettség elérné az unióét, az utóbbi sokkal gazdagabb és fejlettebb, csak épp az Egyesült Államokhoz képest szakad le.

Az orosz gazdaság abszolút számokban is képes volt növekedést produkálni az elmúlt években, bár ez a 2025-ös évben már nagyon minimális növekedés, míg az Európai Unió visszaesést mutat. Tavaly már elindult a növekedés, de a megelőző években nagyon gyengén teljesített. Ez elsősorban Németországra igaz, most hiába tartják az EU motorjának, gazdasági húzóerejének – emelte ki.

Nagyon úgy tűnik, hogy az olajár mozgatja az orosz gazdasági növekedést – mutatott rá.

„Van egy kis trükk ebben az orosz erőben, ami eddig abban mutatkozott, hogy ellenállt a szankcióknak: 2022-ben eleve volt egy nagy visszaesés az orosz gazdaságban, de volt egy nagy visszaesés az orosz, az uráli olaj árában is, aminek külön jegyzett ára van. Ez az ár viszont 2023-2024-ben egyébként is megemelkedett a többi olajárral együtt. 2025-ben újra lassulás történt az olajár esésével párhuzamosan, amit mi is érzékelhettünk a benzinkutakon” – összegzett, hozzátéve, hogy

a világgazdasági helyzet megnyugvása az orosz gazdaság számára növekedési szempontból kedvezőtlenebb, mert az olaj ára csökken.

Meglátása szerint az Egyesült Államok is éppen azon dolgozik – például a venezuelai olajtartalék „átvételével” –, hogy lejjebb menjen az olajár. Donald Trump elnök többször hangsúlyozta, hogy az amerikaiak számára elsősorban a benzin ára fontos, illetve az olajé, és ez rossz Moszkvának – ez, vagyis az „olajipari machinációk” győzhetik le az intézetvezető szerint Oroszországot, nem pedig az unió szankciói.

A tanulmány kitért más országok növekedési számaira, rögzíti is, hogy

Lengyelország az évi 3-3,5 százalékos növekedéssel már majdnem felzárkózott a többi V4-es országhoz képest 10-20 százalékkal gazdagabb Csehországhoz, amivel tendenciájában felfelé kilóg a V4-államok közül.

Magyarországon viszont a 2022-es év megtört egy gyorsabb növekedési pályát, amely alapján még közelebb kerültünk volna Csehországhoz. Mint Kutasi Gábor elmondta, úgy tűnik, hogy ez az energiaár-infláció és egyéb más inflációs összetevők, és talán az Oroszországgal szembeni szankciók, valamint az uniós pénzek átmeneti befagyasztása összességében lassította le Magyarország növekedési képességét, miközben Lengyelország a hadseregfejlesztés felé mozdult. Már 2023-ban a GDP több mint 3 százalékát erre költötte – az összegben van fegyverimport, létszámnövelés, emelkedő katonabér –, és a politikai változások miatt az uniós pénzekhez is könnyebben hozzáfér, az ország pedig maga egy sokkal nagyobb belső piac is, aminek jótékony hatása már a 2008 utáni pénzügyi válság leküzdésében is fontos tényező volt.

Kutasi Gábor figyelmeztetett: a kutatás azt is feltárta, hogy

az intézményi centralizáltság kormányzati szinten egy bizonyos ponton árt a növekedésnek, Lengyelország és Csehország decentralizáltabb Magyarországnál.

Emellett persze azzal is számolni kell, hogy Lengyelországhoz képest Magyarország és a szintén autóipar-függő Szlovákia nagy hátránya, hogy nincs tengeri kijárata, ami az energiafüggőség miatt játszik szerepet.

Elmondta még: Magyarország jövőbeni kitörési esélye az exportpiacok helyreállása, az IMF jelzései alapján 2026-ban már legalább növekedésben utol lehet érni a cseh ütemet, „de ez még mindig nem a lengyel 3 százalék fölötti növekedés”.