„Megvédjük a légterünket, és ha kell, akkor lelőjük a betolakodó orosz repülőket” – nyilatkozott a svéd védelmi miniszter az Aftonbladetnek. A svéd lap beszámolójában idézte a lengyel kormányfőt is, aki szintén ezzel fenyegette meg Moszkvát: „Lelőjük a repülő tárgyakat, ha megsértik a területünket, és Lengyelország felett repülnek. Ez minden vitán felül áll” – közölte Donald Tusk. Külügyminisztere, Radoslaw Sikorski ugyancsak egyértelműen fogalmazott, amikor kijelentette: „Oroszország ne jöjjön ide panaszkodni, ha legközelebb lelőjük a lengyel légtérbe belépő orosz gépet.”

Ezzel összhangban a litván külügyminiszter úgy nyilatkozott a Reuters hírügynökségnek, hogy Ukrajnát teljes mértékben be kellene vonni a NATO határainak védelmét szolgáló drónfal terveibe, mert rendelkezik a szükséges tapasztalattal és szakértelemmel. Kestutis Budrys szerint Ukrajna minden éjjel harcol a robotok ellen, és rendelkezik a védekezéshez szükséges rendszerekkel. Azt is sietett hozzátenni, hogy

„nagyon világosan meg kell fogalmaznunk és meg kell mutatnunk Oroszországnak: ha tovább feszíti a húrt, akkor keményebb válaszlépésekkel kell számolnia”.

Budrys szerint az Egyesült Államoknak igaza van, amikor azt sürgeti, hogy európai szövetségesei ne vásároljanak több olajat és gázt az oroszoktól. „Tükörbe kell néznünk – mondta a litván diplomácia vezetője. – Az a tény, hogy néhány európai ország tavaly növelte az Oroszországból származó cseppfolyósított földgáz importját, nemcsak szégyenletes, hanem veszélyes is, mert így Oroszország háborús gépezetét tápláljuk.” Mint mondta, a Gazpromhoz és a Novatekhez hasonló orosz energiaipari vállalatokra kiszabott büntető intézkedések hitelesebbé tennék az uniót.

Visszatérve a svéd védelmi miniszter bejelentésére, az Army Recognition azt emeli ki, hogy a csak nemrég NATO-taggá vált skandináv állam nagyon is komolyan veszi a Baltikumot és Kelet-Európát ért orosz provokációkat. A portál szerint a svédek rendelkeznek olyan erővel, amely a NATO többi országával együtt már kellően elrettentő lehet az oroszok számára. Stockholm elszántsága ugyanakkor azt jelzi Moszkvának, hogy Svédország nem fogja tovább tűrni a nyugati katonai szövetség elleni provokációkat. A svédek kemény kiállása teljesen egybevág a britek, a lengyelek és a baltiak véleményével. Ugyanakkor megfigyelők arra figyelmeztetnek, hogy

ha a Kreml nem hagy fel a NATO elleni szurkálódásokkal, akkor a helyzet könnyen közvetlen katonai összecsapásba torkollhat, bár ez nyilván nem lenne érdeke Moszkvának.

Az Army Recognition ezzel kapcsolatban felidézi, hogy a 2010-es évek közepén, a szíriai polgárháború miatt igencsak megromlott Moszkva és Ankara viszonya. Az oroszok addig provokáltak, amíg 2015. november 24-én a törökök le nem lőttek egy, a légterüket megsértő bombázót. Ankara azt állította, hogy a Szu-24-es több mint két kilométer mélyen berepült Törökország fölé, bár előzőleg, öt percen belül tízszer is figyelmeztették, hogy változtasson irányt. Moszkva ellenben azt hangoztatta, hogy a gép végig Szíria légterében repült még akkor is, amikor a török F-16-osok megtámadták.

Ezt követően ugyan majdnem egy évig még folyt a nyilatkozatháború a két ország között, de az orosz provokációk abbamaradtak. 2016 júliusában Recep Tayyip Erdogan levelet írt Vlagyimir Putyninnak, amelyben elnézést kért, és azt ígérte, alaposan kivizsgálják a történteket. Aztán augusztus 16-án a két ország elnöke ismét kezet fogott.