Kétségtelen, hogy számos helyinek rontja az életminőségét az, hogy nagyon sok a turista ezeken a görög szigeteken, ami miatt felmennek a lakások árai, nehezen lehet hozzáférni bizonyos szolgáltatásokhoz, zsúfoltak az utcák. A másik oldalon viszont ebből él a helyiek jelentős része, és nagyon sok pénzt hoz a turizmus a konyhára. Ahol bevezették a belépődíjat, ott az emelkedés mértéke egy kicsit csökkent. Például az olaszországi Velencénél is azt látni, hogy tovább nőtt a turisták száma, de nem olyan mértékben, mint más hasonló területeken, hiszen most Európa jó pár frekventált területén akár 15-20 százalékos növekedést is regisztráltak – vázolta Kiss Róbert Richárd utazási szakértő, az InfoRádió Világszám című magazinjának szerkesztője.

A túl sok turista problémája (a túlturizmus) számos népszerű városban tiltakozásokhoz vezetett: június közepén például spanyol, olasz és portugál turistaparadicsomok lakói tüntettek a turistainvázió ellen. Barcelonában, Mallorca szigetén, valamint Velencében és Lisszabonban is ezrek vonultak az utcára érdekeik védelmében. Ezzel kapcsolatban a szakértő elmondta: nem szabad kijelenteni, hogy például Mallorca tiltakozik a turisták ellen, csak azért, mert húszezren az utcára vonultak. Nem tudjuk ugyanis, hogy a több mint egymillió lakos közben mit gondol arról, hogy a fizetése csökkenjen-e mondjuk 30 százalékkal, ha kevesebb lesz a látogató.

„Helyén kell ezt kezelni, de az kétségtelen, hogy a probléma valós, és emiatt több olyan intézkedést meg kell tenniük a helyi önkormányzatoknak, amely látszólag nem turistabarát, de valójában mégis az. Az ugyanis, hogy például Santorini esetében húsz eurót kell fizetniük bizonyos időszakokban a hatalmas óceánjárókon érkezőknek, az egyrészt számukra nem túlságosan megterhelő, nem fogja visszavetni a forgalmat, ugyanakkor a helyieknek igencsak kell ez a pénz.

Az, hogy fizetni kell egy attrakció megtekintéséért, sokkal barátibb lépés, mint ha azt mondták volna, hogy nem lehet belépni.

De van erre is példa: Thaiföldön például bizonyos szigeteket adott időszakokban pihentetnek. Phi Phi szigetén a híres Maya-öblöt is időről időre lezárják, így próbálják segíteni a természet újraéledését” – sorolta Kiss Róbert Richárd.

Elmondta azt is, hogy a helyieket érdekeltté kell tenni abban, hogy fogadják a turistákat, életminőséget javító fejlesztéseket végezzenek, és így visszakapják azt, amit elvesz az utazók nagy száma jelentette kellemetlenség.

„Ha van egy néni egy házban, akit zavar az, hogy mindig megáll előtte a turistabusz és a turisták hangoskodnak, akkor az életminősége rosszabbodott. Ha azt mondjuk, hogy mindig meg fog állni itt a busz, kedves hölgyem, viszont minden hónapban kap 500 ezer forintot, akkor az életminősége már olyan szinten feljavult, hogy várni fogja, hogy jöjjenek a turisták” – magyarázta a szakértő.

Mindemellett a helyiek a természetes vendégszeretet mellett szeretnének gazdagodni a forgalomból. Ha csak sok a turista, de nem költ – nem vesz magának egy fagyit se –, akkor nem igazán örülnek az érkezésüknek, ez fel szokott merülni problémaként az óceánjárón érkezőkkel szemben, akik legfeljebb fél-egy napra kötnek ki valahol, és gyakran még étkezni is a hajón szoktak.