"Oroszországnak eleve semmi oka nem volt arra, hogy ott legyen" - vélekedett Moszkva szíriai jelenlétéről Donald Trump. A megválasztott amerikai elnök még hozzátette: a kivonulás meggyengítette Putyint, vagy ahogy fogalmazott "vesztessé, lúzerré tette". Ezek után a Kyiv Independent nemzetközi szakértőket kérdezett meg arról, hogy vajon a szíriai eseményeknek milyen hatásuk lehet az ukrajnai háborúra.

Az angol nyelvű kijevi portálnak nyilatkozók kivétel nélkül azt hangsúlyozták, hogy elsősorban az Aszad-rezsim bukásának gyorsasága volt igazán meglepő. Egy ideje ugyan már mutatkoztak annak jelei, hogy a damaszkuszi vezetés egyre jobban gyengül, de arra senki sem számított, hogy ennek ilyen katasztrofális következménye lehet. Bassár el-Aszad ugyanis a felkelőkkel 2015-ben kötött tűzszünetet nem a konszolidációra használta fel. Ahelyett, hogy megreformálta volna az államigazgatást, a szociális ellátórendszert és a hadsereget,

minden erejével a családja, illetve a közvetlen környezetének vagyonszerzésére összpontosított.

Mindezt azért tehette, mert azt hitte, hogy Oroszország biztosan megvédi majd a hatalmát. A múlt tapasztalatai alapján joggal gondolhatta így, hiszen eddig, a harmadik világban, Moszkvát mint hűséges barátot tartották számon a különféle autoriter vezetők. Aki az oroszok barátságát élvezte, bizton számíthatott is arra, hogy még a legnagyobb bajból is kihúzza majd a Kreml. Csakhogy időközben Vlagyimir Putyin olyan háborúba keveredett, amely egyre jobban leköti országa gazdasági és katonai erejét.

Így történhetett, hogy amikor a szír felkelők megindultak, a Kreml ahelyett, hogy csapaterősítéseket vezényelt volna az országba, inkább megkezdte a haditengerészeti és légitámaszpontjainak fokozatos kiürítését, elkerülendő azt a pánikszerű menekülést, ahogy az USA és a nyugati szövetségesek elhagyták Afganisztánt – mondta Erwin van Veem, a Clingdale Intitute Közel-Kelet-szakértője. Az oroszok lépése persze nem erősítette Aszad katonáinak harci kedvét, pedig erre nagy szükség lett volna, mivel a kormánycsapatok, ahol csak lehetett, kitértek az összecsapások elől.

Olli Ruohomäki, a Finn Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének szakértője ezt azzal toldotta meg: nyilván Moszkva is tisztában volt azzal, hogy nem számíthat már a szír kormányhadseregre. Jobb, ha kivonulnak, mielőtt a felkelők elfoglalják a támaszpontjaikat és zsákmányul ejtik vagy elpusztítják a felszereléseiket, fegyvereiket.

De Aszad másik támogatója, Irán sem tudott sokat segíteni,

hiszen éppen a Hezbollahot próbálja megmenteni a teljes pusztulástól. A libanoni szervezet korábban aktívan részt vett a szíriai polgárháborúban is, amiért az ország egyes nemzetiségei, de főleg a szunnita muzulmánok között, az oroszokkal együtt, a leggyűlöltebb ellenségnek számít. Ezzel kapcsolatban a Chatham House kutatója, Sascha Bruchmann pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel a szír felkelők éppen az ország északkeleti régióit foglalták el, megszakadt az a szárazföldi folyosó, ami Iránból, Irakon keresztül Szíriáig, valamint Libanonig húzódott, és a legfőbb utánpótlási útvonalat jelentette mind az Aszad-rezsim hadserege, mind pedig a Hezbollah számára. Izrael nyomasztó légi fölénye miatt pedig a repülőgépekkel való szállítás szóba sem jöhetett.

A szíriai kivonulás nemcsak azért súlyos veszteség Moszkva számára, mert alaposan megtépázta az oroszok tekintélyét a harmadik világban, hanem azért is, mert a Tartusban lévő haditengerészeti kikötő, illetve a hmeimimi légibázis elvesztésével teljesen kiszorulhat a mediterrán térségből. Bár a TASZSZ orosz hírügynökség szerint Kreml intenzív tárgyalásokat folytat a felkelőkkel, aligha valószínű, hogy megtarthatná a bázisokat – vélekedett londoni Chatham House másik munkatársa. Neil Quilliam ennek okát leginkább abban látja, hogy az oroszok rengeteg atrocitást követtek el a szíriai polgári lakossággal szemben, iskolákat, kórházakat bombáztak és ezt nem bocsátják meg nekik. A brit kutató úgy látja, hogy

a közel-keleti bázisok elvesztése közvetlen hatással lehet az orosz-ukrán háborúra is.

"Oroszország kivonulása Szíriából egyértelműen azt mutatja, hogy Moszkva nem legyőzhetetlen és katonáinak harci kedve jóval alacsonyabb annál, mint amit a hivatalos propaganda hirdet. Ez a két tényező pedig komoly alkupozíciót biztosíthat az ukránoknak a tárgyaló asztalán" – vélekedett.

Persze az is elképzelhető, hogy Oroszország a Szíriából kivont csapatait és fegyvereit egyenesen az ukrán frontokra irányítja és ezzel megváltoztatja a harcok menetét. Ám a korábban már idézett Sascha Bruchmann szerint, messze nincs annyi orosz katona és fegyver Szíriában, hogy átvezénylésük érdemi hatással lehetne a háborúra. Ugyan nincsenek pontos számok, de annyi biztos, hogy legfeljebb egy orosz repülőszázad állomásozhat Szíriában, valamint nagyjából néhány zászlóaljnyi könnyű lövész és katonai rendőr. Ekkora erő megjelenése bármelyik frontszakaszon sem tud drámai változásokat okozni Ukrajnában.