A Dnyipro elleni támadást követően az ukránok először azt jelentették, hogy minden bizonnyal egy RSz-26 Rubezs (határ) típusú interkontinentális rakétával mértek csapást az oroszok a városra. Ezt a helyszínen talált roncsok, illetve a rakéta röppályájának elemzése alapján állapították meg.
Vlagyimir Putyin viszont azt közölte, hogy a rakéta egy Oresnyik típus volt, ami állítása szerint vadonatúj fejlesztés. Az ukrán titkosszolgálat viszont azt gyanítja, hogy talán nincs is ilyen fegyver, vagy ha mégis, akkor az csak az RSz-26-os kisebb módosítása lehet. Aztán később Kijevben azt közölték, hogy egy Kedr rendszerhez tartozó rakéta csapódhatott Dnyipróba. Ezek szerint az oroszoknak három teljesen új rakétája van, vagy másról lehet szó? A helyzetet a Defense Express igyekezett tisztázni. A portál kiderítette, hogy nem új rakétákról, hanem
csak ugyanannak a régóta fejlesztett fegyvercsaládnak a tagjairól van szó.
A tervezés még valamikor a hidegháború idején, a múlt században kezdődött. Az akkori szovjet vezetés egy olyan nukleáris töltetű rakétát akart, amivel a harmadik világháború esetén európai célpontokra lehet csapást mérni. Az elkészült és hadrendbe is állított RSzD-10 Pionyer (NATO-kód szerint SS-20 Sabre) rakétákat végül mégis leszerelték, mert a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyezményt kötött a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról.
Ezt a fegyvert is, akárcsak sok más szovjet/orosz rakétát, a meglehetősen ártatlan nevű moszkvai Hőtechnológiai Intézetben tervezték. Mivel egy-egy rakéta fejlesztése hosszú évekig tart, a mérnökök igyekeztek az egyszer már bevált megoldásokat újból és újból használni.
Így a most megjelent Kedr családhoz tartozó összes rakéta is nagyon sok hasonló műszaki megoldást tartalmaz. Az alap a Temp-2Sz (NATO-kód szerint SS-16), szilárd hajtóanyagú, háromlépcsős, földrészközi rakéta, amelynek tervezése 1969-ben indult. Ezt később némileg modernizálták és RT-2PM2 Topol-M (magyarul nyárfa, a NATO-ban SS-27 Sickle B) néven állt hadrendbe, bár alapjaiban ugyanaz volt, mint az elődje. Aztán ennek Temp-2Sz/Topol rakétának a fokozatait különbözőfélképpen összeállítva hozták létre az újabb fegyvereket is.
- Az RSzD-10 Pionyer (SS-20 Sabre) a Temp-2Sz első és második fokozatából állt.
- A csak tervezett 15P666 Szkoroszty (gyorsaság) rakétához a második és a harmadik lépcsőt akarták használni.
- Az RSz-24 Jarsz (SS-27 Mod 2) interkontinentális ballisztikus rakéta a Temp-2Sz/Topol egyenes ági leszármazottja, egyes források Topol-MR néven is említik. A korábbi egyetlen robbanófej helyett több, egyenként külön-külön célra irányítható harci résszel szerelték fel.
- Ebből jött létre a közepes hatótávolságú RSz-26 Rubezs rakéta, amely az RSz-24 Jarsz első és második fokozatából áll. A nagyobb fegyverével azonos, 0,3 megatonnás atomtöltetből egyszerre négyet képes különböző célpontokba juttatni.
Mint kiderült, az oroszok most az RSz-24 Jarsz rendszer meglévő fokozatainak kombinálásával akarják létrehozni a Kedr családot, amely attól függően, hogy hány lépcsőt illesztenek össze, lehet nagy hatótávolságú, vagyis földrészközi, vagy közepes távolságban lévő célokat támadó fegyver. A távolabbi célpontok elleni rakéták kevesebb, a közép-hatótávolságúak több robbanófejet tudnak hordozni. Mindez nagyobb rugalmasságot és egyszerűbb, olcsóbb gyárthatóságot tesz lehetővé. Ugyanakkor a rakétákat nemcsak nukleáris, hanem hagyományos robbanófejekkel is el lehet látni, sőt, az Avangard fantázianevű hiperszonikus fegyver is bármelyik változattal bevethető.
Mivel a Kedr rendszer az 1960-as években tervezett Temps-2Sz/Topol ősökből modernizált RSz-24 Jarsz leszármazottja, valójában mind az RSz-26 Rubezs, mind pedig az eddig soha nem említett Oresnyik is ugyanannak a fejlesztésnek a leágazásai. Kérdés persze, ha tulajdonképpen csak más-más hatótávolságú változatokról van szó, akkor miért kaptak különböző elnevezéseket.
A válasz erre az oroszok hagyományos, megtévesztő módszere, az úgynevezett maszkirovka. Amikor például a hidegháborúban azt akarták, hogy egy teljesen új fejlesztésű bombázó-repülőgépükkel ne sértsék meg az amerikaiakkal kötött fegyverzetkorlátozási egyezmény, akkor habozás nélkül egy korábbi gép módosításának nevezeték el az újat. Így lett a Tupoljev iroda szuperszonikus Tu-22P jelű bombázójából Tu-22M3, pedig a két repülőgép ránézésre is jelentősen eltért egymástól, amint azt az alábbi ábrán is látni.
Most viszont az oroszok azt akarják elhitetni a Nyugattal, hogy folyamatos a rakétaarzenáljuk korszerűsítése, mi több, az a szankciók ellenére is óriási ütemben zajlik. Moszkva azt próbálja sugallni, hogy az orosz hadiipar szinte naponta hoz létre újabb és újabb stratégiai fegyvereket.
A valóság ellenben az, hogy csak a régi, évtizedes fejlesztéseket variálják. Ráadásul szó sincs sorozatgyártásról. A Defense Express értesülései szerint például a Dnyipróra kilőtt Oresnyik (vagy talán RSz-26 Rubezs) csak egyetlen példányban létezett és annyira kísérleti jellegű volt, hogy még robbanótöltetet sem hordozott. Csupán súlymakettek voltak a rakétára szerelve, amit az is igazol, hogy a támadásról készült videókon nincs robbanás a harci részek becsapódása után.
Ever wonder what an ICBM re-entering the atmosphere
— Tablesalt ???? (@Tablesalt13) November 21, 2024
at 6 km per second looks like (mach 20)?
Well, Dnipro, a city in Ukraine was the first city in human history to find out.
Russia is completely unhinged. pic.twitter.com/SF5qpItz7c
Mindenesetre az orosz maszirovka – ha a Nyugatot nem is tudja már félrevezetni – arra jó, hogy alátámassza az ukrán elnök legújabb kérését. Volodimir Zelenszkij a Dnyiprót ért támadást követően szinte azonnal azt kérte, hogy Ukrajna kaphasson a kifejezetten ballisztikus rakéták elhárítására tervezett, ultramodern, amerikai THAAD légvédelmi rendszerből.
