A francia alkotmánytanács az új bevándorlási törvény javaslatainak mintegy harmadát – 86-ból 32-t – érvénytelenített. Sayfo Omar elmondás alapján a testület szűrőjén a valóban szigorítást jelentő részek nem mentek át, köztük például, hogy az évente érkező bevándorlók felső határa megszabható lett volna. A macroni javaslat értelmében a Nemzetgyűlés minden évben szabott volna egy kvótát, de ez a jövőben nem fog megtörténni, és korlátlanul érkezhetnek Franciaországba a gazdasági bevándorlók.

További fontos javaslat és változás lett volna az úgynevezett „ius sol”-nak az eltörlése, ami értelmében a külföldi szülőktől született gyermekek csak 16-18 éves korukban kérvényezhették volna a francia állampolgárságot – bizonyos feltételek teljesülése mellett –, automatikusan nem kapták volna meg, még ha Franciaországban is látják meg a napvilágot.

Szintén nem ment át a jogellenes tartózkodásnak a bűntetté nyilvánítása; a javaslat értelmében 3750 eurós pénzbírsággal lehetett volna sújtani azt, aki jogosulatlanul tartózkodik Franciaországban. Bár zöld utat kapott például a külföldi bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépés – és könnyebb kitoloncolásuk –,

„az érdemi áttörés még nagyon távoli”

– fogalmazott a vezető kutató, megismételve: számos egyéb szigorítás szerepelt a javaslatok között, amelyek megnehezítették volna azok életét, akik illegálisan próbálnak bejutni Franciaországba.

Feltételezése szerint a republikánus képviselők – akik nevéhez kötődik jellemzően a szigorúbb és most elkaszált passzusok nagy része – különböző törvénymódosítások által próbálják meg majd az elkövetkező időszakban keresztülverni a szigorításokat. Minden bizonnyal nagy viták következnek, hiszen közelednek az EP-választások, Franciaországban pedig a politikai és társadalmi hagyományoknak megfelelően a külpolitika mindig belpolitikai kérdéssé válik – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy vajon a szigorúbb migrációs politikának, vagy annak, ami lett belőle az alkotmánytanács döntése nyomán, van-e nagyobb társadalmi támogatottsága, Sayfo Omar kifejtette: a törvényjavaslatok két részre oszthatók, a nagyobb részt, ami lényegében átment, az Emmanuel Macron tömbjéhez köthető javaslatok teszik ki, de lényegi áttörést nem jelentenek a migrációs politikában. A másik részt, amit elkaszáltak, a republikánusok terjesztették be – hosszas viták után. (A törvénytervezet normakontrollját amúgy maga Macron kérte, megnyugtatandó centralista tömbjének bal szárnyát.)

A francia társadalom politikai alapon megosztott: a törvényjavaslatot az elnökhöz kötődő centralisták, a republikánusok és a Nemzeti Front is hasonló arányban, 60 százalék körül támogatják. Utóbbiak esetében a fennmaradó 40 százalék azért nem, mert túl puhának érzi. A baloldali tömörüléseknél viszont épp fordított a helyzet, jellemzően csak 35-40 százalék a szavazóknak az, aki a szigorítás pártján van.

„Itt egy hangos kisebbségről van szó, egy olyan kisebbségről, amelynek a hangja a sajtóban sokkal inkább visszhangzik, mint a csendes többségé”

– jegyezte meg a szakértő.