Elemzők szerint az Ola Scholz által említett történelmi lépés egy vonatkozásban mindenképp megfelel a valóságnak. Mégpedig azért, mert az ország előtt álló legsúlyosabb probléma megoldása, de legalábbis enyhítése érdekében első ízben ültek közös tárgyalóasztalhoz a szociáldemokratákból, a Zöldek Pártjából és a szabad demokrata FDP-ből álló koalíció vezetői és a tartományi miniszterelnökök.
Ennek jelentőségét növeli az a tény is, hogy a hajnalig tartó válságtanácskozás előtt előbb a tizenhat tartomány miniszterelnökeinek kellett közös nevezőre jutniuk. Ezt nehezítette, hogy a konzervatív miniszterelnökök az ellenzéki CDU/CSU-hoz, míg a szociáldemokrata tartományi vezetők a kormányhoz húztak. Pártállástól függetlenül abban azonban egyetértettek, hogy a menekültválság – különös tekintettel a menekültek számának növekedésére, befogadásukra és elszállásolásukra – olyan terhet jelent számukra, amellyel már kormányzati támogatás nélkül képtelenek megbirkózni.
A Scholz-kormány ugyanakkor lépéskényszerben volt. Két évvel hatalomra kerülése után támogatottsága mélypontra csökkent, ami nem csak a CDU/CSU szárnyalását vonta maga után, de a radikális jobboldalinak tartott Alternatíva Németországnak (AfD) pártét is. A német lakosság jelentős többsége mindenekelőtt a koalíció menekültpolitikájával elégedetlen. Az elemzők ezzel magyarázzák, hogy a kancellár a legtöbb követelésekbe beleegyezett.
Így elsősorban abba, hogy a menekültpolitika finanszírozásában egyfajta rendszerváltás következzen be. Ennek jegyében a tartományok, illetve a helyi önkormányzatok jövőbeni szövetségi támogatását mindenekelőtt a menekültek száma alapján kell meghatározni. A miniszterelnökök a kancellárral megállapodtak arról, hogy
a szövetségi kormány 2024-től menedékkérőként évi 7500 euróval járul hozzá a befogadás, illetve az ellátás költségeihez.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy konzervatív tartományi vezetők ennél többet, minden egyes menedékkérő után 10 500 eurót követeltek, míg a kormány 5000 eurót ajánlott.
2023 első kilenc hónapjában főként Szíriából és Afganisztánból mintegy 230 ezren kértek menedékjogot Németországban, többen, mint az egész megelőző évben.
Az ellátásra vonatkozott az az előzetes megállapodás is, amely szerint a jövőben a menekültek készpénz helyett egyfajta fizetési kártyát kapnak. Ennek célja többi között annak megakadályozása, hogy a menekültek a pénzt hazautalják. A készpénzben történő támogatás ellenzői azzal is érveltek, hogy a jelenlegi készpénzes eljárás vonzó tényezőt jelent a menekültek beáramlásához. Az új koncepciót jövő év elején dolgozzák ki.
A létrejött egyezség egyik légfontontósabb pontja a menekültügyi eljárások felgyorsítása. Ennek célja pedig az, hogy a szövetségi migrációs és menekültügyi hivatal lehetőség szerint három hónapon belül döntést hozzon a befogadásra váró menekültek sorsáról. Esetleges "fellebbezés" esetén további három hónap áll az erre illetékes hatóságok rendelkezésére.
Hasonlóan fontos annak elősegítése hogy a menedékjogi eljárások lefolytatására Európán kívül, harmadik országokban kerüljön sor. Egyetértés jött létre arról is, hogy tovább folytatják a tárgyalásokat a származási országokkal azoknak a menedékkérőknek a visszafogadásáról, akik a német hatóságok döntése alapján kitoloncolásra "ítélnek".
Egyetértettek abban is hogy fenn kell tartani a határellenőrzést az osztrák, a svájci, a lengyel és a cseh határon. A szövetségi kormány és a tartományok továbbra is szorosan együtt kívánnak működni az illegális bevándorlás ás az ehhez kapcsolódó embercsempészet ellen.
Megállapodás született arról is, hogy a kormány és a tartományok közös bizottságot hoznak létre a menekültválság legégetőbb kérdéseinek kezelésére.
Friedrich Merz, a legnagyobb ellenzéki párt, a CDU elnöke úgy értékelte, hogy egy lépést tettek előre, a hangsúly azonban a megvalósításon van. Hasonlóan vélekedett a konzervatív pártszövetség kisebbik pártjának,a bajor CSU-nak az elnöke is. Markus Söder ugyanakkor hozzátette, hogy a bevándorlás korlátozása érdekében mindez "nem elég".