Elsőre nehéz lenne eldönteni, hogy az offenzíva ennyire sikertelen, vagy az elvárások voltak túl nagyok – írja a londoni Financial Times. A lap idézi Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, aki erre azt a választ adta, hogy megérti azokat, akik gyors és látványos eredményeket vártak, ám a háború nem kalandfilm, amiben másfél óra alatt minden lejátszódik.

Ráadásul az ellentámadás megítélése a nyugatiak körében nem egyértelmű. A politikusok egy része elégedetlenkedik, hiszen azt látja, hogy a rengeteg fegyver és egyéb támogatás dacára, alig értek el valamit az ukránok. A katonai szakértők azonban belátják, hogy az ukránok nagyon is sajátos helyzetben vannak. Először is hiányzik a légi fölény, amely nélkül egyetlen nyugati parancsnok sem indítana átfogó támadást. Így viszont nem is lehet alkalmazni a NATO összfegyvernemi harceljárásait, vagyis nem kérhetik számon az ukránokon a gépesített gyalogság, a páncélosok és a tüzérség, valamint a légierő összehangolt műveleteit.

Ennek dacára még néhány NATO-tiszt is azt gondolja, hogy valójában az ukrán katonai tervezők eddig képtelenek voltak elszakadni a régi szovjet/orosz felfogástól, és nem tudják vagy nem akarják alkalmazni a nyugati eljárásokat. Ráadásul az amerikai nagyvezérkar főnöke,

Mark Milley tábornok sem igazán megértő a helyzettel kapcsolatban.

A BBC-nek nyilatkozva arra figyelmeztette az ukránokat, hogy már alig egy-másfél hónapjuk maradt a nagy őszi esőzések beköszöntéig, amikor aztán a sártengerré változó földek – az úgynevezett "raszputyica" – miatt lehetetlen lesz az offenzíva folytatása. Kirilo Budanov altábornagy, az ukrán katonai hírszerzés vezetője erre nem kevés malíciával úgy reagált, hogy hazája nem Afrika, itt nincs esős évszak. Ukrajna déli területei sokkal szárazabbak, mint az ország északabbra fekvő vidékei.

A Financial Timesnak két amerikai szakértő is arról beszélt, hogy a Nyugatnak jobban meg kellene értenie a sajátos ukrajnai állapotokat. Michael Kofman és Rob Lee egy tanulmányt készített, amelyben az ellentámadást elemezve, több fontos következtetést is levont. Ezek közül az egyik az, hogy ez a konfliktus egy lassú, felőrlő háborúvá alakult, amelyből az ukránok csak akkor kerülhetnek ki győztesen, ha a Nyugat – a politikai vezetőinek ígéreteihez híven – valóban kitart mellettük a végsőkig. A másik tanulság pedig az, hogy az ukrán katonáknak eddig nyújtott, nagyjából öthetes kiképzés sem nem elég hosszú, sem nem készíti fel őket arra, ami ténylegesen rájuk vár.

"Amerikai, brit és lengyel kiképzők is elláttak mindenféle tanácsokkal. Voltak köztük hasznosak, de volt néhány olyan is, amit ha megfogadok, akkor ma már nem élek" – nyilatkozta a brit lapnak az ukrán 78. dandár különleges egységének parancsnoka. A Szulejmán álnevet használó tiszt példaként említette, hogy a lövészárokharcot Nyugaton teljesen másképpen képzelik el, mint az Ukrajnában a valóságban zajlik.

Kegyetlen lövészárokcsatáival, rettenetes tüzérségi támadásaival az ukrajnai harcok felettébb emlékeztetnek ez első világháború öldöklésére.

Ám van valami, amitől ez a mostani konfliktus mégis teljesen új fejezetet nyitott a hadviselés történetében: a drónok kiterjedt használata. Vagyim Szkibickij, az ukrán katonai hírszerzés helyettes főnöke szerint a folyamatosan a levegőben zümmögő drónok előtt semmi sem maradhat rejtve. "Egy páncélos oszlopot tíz perccel a felfedezése után már szét is lő a tüzérségünk" – mondta a brit lapnak.

Persze az ellentámadás kudarcaiból az ukránok is sokat tanultak – mondta a már idézett Michael Kofman és Rob Lee. Fájdalmas lecke volt nekik, amikor az offenzíva első napjaiban a Zaporizzsja körzetéből meginduló egységek, élükön a 47. gépesített dandárral, ráfutottak az oroszok aknamezőire. Egyes helyeken négyzetméterenként öt akna is volt. A megrongálódott és elhagyott Leopard 2-es tankok, Bradley lövészpáncélosok képei bejárták a világot. A Nyugatról kapott hadfelszerelés jó ötöde ment tönkre pár nap alatt, nem is beszélve a tucatnyi halott vagy súlyosan sebesült katonáról.

Kijevnek azonnal lépnie kellett, és változtatni a taktikán. A gépesített gyalogság és a harckocsik helyett a tüzérségre osztották a főszerepet. Miközben messzehordó ágyúkkal és rakéta-sorozatvetőkkel az ellenség mélységi védelmét rombolták, átjárókat robbantottak az aknamezőkön, amelyeken a katonák előre törhettek, de már csak járművek nélkül, gyalogosan.

A két amerikai katonai elemző úgy látja: az ukránok további sikerei egyrészt attól függnek, hogy kapnak-e elegendő mennyiségű lőszert Nyugatról. "Mutasson nekem csak egy olyan amerikai tisztet, aki már 5-7 ezer gránátot lőtt ki az M777-es ágyújából" – mondta az egyik ukrán ütegparancsnok a Financial Timesnak. Kijev most nagyon várja, hogy végre Washington belegyezzen a HIMARS sorozatvetőkből indítható, 300 kilométeres hatótávolságú ATACMS rakéták szállításába. Ez azon túl, hogy új szintre emelné a mélységi csapásmérést, talán megenyhítené a berlini politikusokat is, és engedélyeznék végre a nagy távolságra lévő célpontok ellen igen hatékony Taurus cirkálórakéták átadását Ukrajnának.

"A háború kimenetele szempontjából a döntő tényező az, hogy Ukrajna mennyi és milyen minőségű fegyvert, illetve lőszert kap a továbbiakban" – hangsúlyozta a brit lapnak az egyik, név nélkül nyilatkozó kijevi tisztviselő.

"Ez a háború sokáig fog tartani" - toldotta meg ezt egy szintén névtelenséget kérő, magas rangú NATO-tiszt. Majd hozzá tette: "A hadseregek győzni tudnak a csatákban, de az ilyen felőrlő háborúkat a gazdaság nyeri meg."