Az én feladatom most az, hogy segítsek Biden elnöknek és a vezető politikai döntéshozóknak megérteni és alakítani az átalakult világot. És ahogy az elnök emlékeztet bennünket, egy inflexiós ponton vagyunk. A hidegháború utáni korszak véget ért. A mi feladatunk az, hogy alakítsuk azt, ami ezután következik – alapvető erősségeinkbe fektetve, és közös ügyben dolgozunk páratlan szövetségi és partnerségi hálózatunkkal –, hogy szabadabb, nyitottabb, biztonságosabb és virágzóbb világot hagyjunk a jövő generációinak.

Sikerünk azon múlik, hogy képesek vagyunk-e eligazodni egy három jellegzetes tulajdonsággal bíró világban.

Az első a stratégiai verseny a feltörekvő és ambiciózus Kínával és egy olyan Oroszországgal, amely folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy a hanyatló hatalmak legalább annyira kártékonyak lehetnek, mint a felemelkedők.

A második az útlevelektől független problémák, mint például a világjárványok és az éghajlati válság, amelyeket egyetlen ország sem képes kezelni, és amelyek egyre szélsőségesebbé válnak.

A harmadik pedig a technológia forradalma, amely megváltoztatja életünket, munkánkat és olyan kockázatokkal jár, amelyeket még nem tudunk teljesen felfogni.

Ezek az kihívások néha ütköznek egymással, a közös globális problémákkal kapcsolatos együttműködés létfontosságú. A technológiai forradalom egyrészt a verseny fő színtere, másrészt olyan jelenség, amelyben bizonyos alapvető partnerségek kulcsfontosságúak.

Napjaink legközvetlenebb és legégetőbb kihívása a nemzetközi rend számára Vlagyimir Putyin Ukrajna elleni teljes körű inváziója.

Megtanultam, hogy mindig hiba alábecsülni Putyin Ukrajna irányítása iránti ragaszkodását, amely nélkül, úgy véli, lehetetlen, hogy Oroszország nagyhatalom, vagy ő egy nagy orosz vezető legyen. Ez a tragikus és brutális elgondolás már szégyent hozott Oroszországra, és felfedte gyengeségeit, miközben felszínre hozta az ukrán nép lélegzetelállító eltökéltségét.

Putyin gyakran hangoztatja, hogy Ukrajna „nem igazi ország”, gyenge és megosztott. Mint megtapasztalhatta, a valódi országok visszavágnak. És ezt tették az ukránok, figyelemre méltó bátorsággal és kitartással. Nem fognak beletörődni, és mi sem, akik támogatjuk Ukrajnát.

Putyin háborúja már korábban is stratégiai kudarc volt Oroszország számára – katonai gyengeségeit feltárták; gazdasága súlyos károkat szenvedett az elkövetkező évekre; jövőjét Kína gazdasági gyarmataként Putyin hibái alakítják; revansista ambícióit tompította a NATO.

Alig egy hónapja lenyűgözött bennünket Jevgenyij Prigozsin az orosz állam elleni fegyveres akciójának látványa, amikor a Wagner-csoport félkatonai erői rövid időre elfoglalták a Don-menti Rosztovot, és megtették az út kétharmadát Moszkvába, mielőtt visszafordultak volna. Ahogy Biden elnök világossá tette, az egy orosz belső ügy, amelyben az Egyesült Államoknak nem volt és nem lesz része.

Oroszország agressziója hatalmas próbatétel elé állít. Ám Kína az egyetlen ország, amelynek egyszerre van szándéka a nemzetközi rend átformálására, és egyre inkább rendelkezik az ehhez szükséges gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai erővel.

A kérdés nem önmagában Kína felemelkedése, hanem az azt kísérő lépések. Hszi Csin-ping elnök harmadik ciklusát kezdi meg, nagyobb hatalommal, mint Mao óta bármelyik kínai vezető. És ahelyett, hogy ezt az erőt arra használná fel, hogy megerősítse, újjáélesítse és frissítse a nemzetközi rendszert, amely lehetővé tette Kína átalakulását, Hszi át akarja írni azt.

A hírszerző szakmában alaposan tanulmányozzuk, mit mondanak a vezetők. De különös figyelmet fordítunk arra, amit csinálnak, és itt nem lehet figyelmen kívül hagyni Hszi növekvő dominanciáját otthon és külföldön történő agresszióját, a Putyinnal való korlátlan partnerségtől a békét és stabilitást fenyegető fenyegetésekig a Tajvani-szorosban.

A technológia és az innováció terén szerzett vezető szerep megerősítette gazdasági jólétünket és katonai erőnket. Döntő volt az érdekeinket és értékeinket védő szabályok, normák és normák felállításában is. Kínai riválisaink ezt mindenkivel együtt értik, és ezért nem meglepő, hogy jelentős összegeket fektetnek be a feltörekvő technológiákba, mint stratégiai versenyünk központi területébe.

Hogyan közelítsük meg a titkosszolgálat szerepét ebben a világban, amelyet a stratégiai verseny, a határokat nem ismerő kihívások és az emberi történelemben példátlan technológiai forradalom alakított át? Amikor az elnök Moszkvába küldött a háború előtt, 2021 novemberének elején, úgy találtam, hogy Putyinra és vezető tanácsadóira nem hatott, hogy tisztán értjük, mit tervez, és meg volt győződve arról, hogy az ablak bezárul Ukrajna uralmára. Még zaklatottabban távoztam, mint amikor megérkeztem.

Néhány titkunk gondos feloldása az elnök és a magas rangú politikai döntéshozók által kialakított újszerű és hatékony stratégia részeként segített cáfolni Putyin hamis narratíváit, ami kényelmetlen helyzetbe sodorta őt.

A háború iránti elégedetlenség továbbra is nehezíti az orosz vezetés helyzetét. Ez az elégedetlenség nemzedékenként egyszeri lehetőséget teremt számunkra a CIA-nál. Nem hagyjuk veszendőbe menni. Nemrég a közösségi médiát használtuk – tulajdonképpen az első videóbejegyzésünket a Telegramon –, hogy a bátor oroszok megtudják, hogyan léphetnek kapcsolatba velünk biztonságosan a sötét weben. Az első héten 2,5 millióan nézték meg.

A teljes cikk itt olvasható.