Miután egy állam úgy határoz, hogy az Európai Unió tagja szeretne lenni, első körben potenciális tagjelölté lép elő. Az ezzel elinduló folyamat rendkívül hosszú, összetett és számos kritériumot tartalmaz, aminek meg kell felelnie ahhoz, hogy a későbbiekben ténylegesen is teljes jogú tagjává válhasson az Európai Uniónak – hívta fel a figyelmet Szigethy-Ambrus Nikoletta.

Az Európai Unióról szóló szerződés szerint bármely európai ország csatlakozhat az integrációhoz, ha tiszteletben tartja és garantálja az úgynevezett koppenhágai kritériumok teljesülését. Ezek az alábbiak:

• stabil intézményi rendszer, ami garantálja a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi és kisebbségi jogokat és azok védelmét;
• működő piacgazdasággal rendelkezik, az EU-n belüli versennyel és piaci erőkkel képes megbirkózni;
• képes hatékonyan végrehajtani a tagsággal járó kötelezettségeket, betartva a gazdasági, politikai és monetáris unió céljait.

A koppenhágai kritériumok mellett bizonyos esetekben, például a nyugat-balkáni országok csatlakozása kapcsán előfordulnak országspecifikus előírások is – erősítette meg érdeklődésünkre az Oeconomus elemzője. A térségben az 1990-es és 2000-es években dúló háború miatt ma is szükséges a gazdaság és a társadalom, valamint az intézményrendszer stabilizálása. Ennek orvoslására hozták létre a „stabilizációs és társulási folyamatot”, amely a regionális együttműködések és a jószomszédi kapcsolatok kialakítása mellett egyéb programokat is tartalmaz – magyarázta a szakértő.

Az Európai Unió, hogy az adott ország mielőbb megkezdhesse a hivatalos tárgyalásokat, majd tagja lehessen a gazdasági–politikai egyesülésnek, tulajdonképpen minden segítséget igyekszik megadni. Anyagi támogatást, akár technikai segítséget nyújt a tagjelölt számára, hogy az intézményrendszeri reformok, illetve a már említett koppenhágai kritériumok mielőbb megvalósulhassanak – tette hozzá Szigethy-Ambrus Nikoletta.

Az elemző szerint arra nagyon nehéz egzakt választ adni, hogy mennyi idő alatt történhet meg a csatlakozás. Magyarország esetében a tárgyalások már a 90-es években megkezdődtek, de csak 2004-ben vált tényleges tagjává az ország az Európai Uniónak, ami akár relatíve rövid időnek is tekinthető, hiszen mondjuk Törökország esetében évtizedek óta húzódik a csatlakozási tárgyalás, és máig nem biztos, hogy valaha is EU-tag lesz – mutatott rá az Oeconomus munkatársa. Vagyis

a csatlakozási feltételek teljesülésére nincs meghatározott időtartam.

Szigethy-Ambrus Nikoletta véleménye szerint Szerbiának reális esélye van arra, hogy a következő évtizedben részesévé váljon az európai integrációnak, de ehhez szükséges lesz, hogy az emberi jogi, kisebbségvédelmi, stabil intézményrendszeri és piacgazdasági lépések megvalósuljanak. Hozzátette: Ukrajna esetében hasonló a helyzet, de ott ez várhatóan hosszadalmasabb folyamat lesz, és reálisan nem várható, hogy következő két-három, akár öt éven belül végbe fog menni.