Salát Gergely elmondása alapján az alapvető problémát az érintett területen az okozza, hogy Kína Tajvan szigetét és a környező vizeket a sajtjának tartja. Vagyis a Tajvani-szorosra beltengerként tekint, ahol az Egyesült Államok hajóinak semmi keresnivalójuk nincsen. Az amerikaiak ezzel szemben azt mondják, ezek nemzetközi vizek, ahol ők szabadon hajózhatnak, vagyis ez egy teljesen kibékíthetetlen ellentét – mutatott rá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.
A mostani incidens azonban nem az első, és vélhetően nem is az utolsó, akár a tengeren, akár a levegőben, sok ilyen lesz még – húzta alá a sinológus. Meglátása szerint most
kóstolgatják egymást a felek, hogy a másik meddig hajlandó elmenni, melyik vállal be akár egy összeütközést is.
A térségben tapasztalható feszültséget illetően Salát Gergely azt mondta, arról azért szó sincs, hogy a harmadik háború bármikor kirobban. Szerinte itt a nagyhatalmak a következő évtizedek „nagy konfliktusára” készülnek fel, aminek jó eséllyel a legfontosabb frontvonala a Tajvani-szorosban fog húzódni. De egyik fél sem érdekelt abban, hogy azonnal véres összetűzések alakuljanak ki – hangsúlyozta. Kína és az Egyesült Államok is abban a fázisban vannak, mint a „párzásra készülő hím állatok: felborzolják a tollukat, felfújják magukat és mutogatták, melyik milyen izmos – próbálva elijeszteni a másikat –, de
ez még nem a verekedés fázisa”
– fogalmazott a szakértő megjegyezve, hogy remélhetőleg utóbbi nem is fog bekövetkezni.
A sinológus bonyolult kérdésnek nevezte, hogy voltaképpen kik is a szemben álló felek.
Az egyik oldalon ugyanis ott van a Kínai Népköztársaság, ez egyértelmű. A másik oldalon pedig Tajvan áll, ami viszont „nem tartja magát független államnak, legalábbis hivatalosan, hanem azt mondja, hogy ő a legitim Kína és elvileg egész Kína népét képviseli. Amit nyilván a tajvani politikusok nem szokták annyira komolyan venni, de azt nem jelentették még ki, hogy semmi közük Kínához” – tette hozzá. Tehát a helyzet bonyolultságát az is adja, hogy nem egy független tajvani köztársaságról van szó, hanem egy olyan államról, ami magát Kínai Köztársaságnak nevezi, emiatt pedig nem ismeri el a Kínai Népköztárasságot, hiszen nem létezhet két Kína.
A harmadik főszereplő pedig az Egyesült Államok, amely ugyan nem ismeri el a Kínai Köztársaságot, azaz Tajvant – csak a Kínai Népköztársasággal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat –, de eközben rendkívül erős informális szálakkal kötődik Tajvanhoz. Sőt, egyes tengerentúli törvények arra kötelezik a mindenkori amerikai kormányzatot, hogy segítségére legyen a Kínai Köztársaságnak, és ezek miatt kvázi szövetségeseknek tekinthetők. Következésképp
egy kínai–amerikai konfliktusról van szó, amiben Amerika, ha akar, benne van, ha akar nem, mert végső soron nem „igazi” szövetségben állnak Tajvannal
– fejtette ki a sinológus.
Salát Gergely kérdésünkre válaszolva azt is közölte: nem igazán jellemző az a kínai panasz, hogy az Egyesült Államok blokkolná a Tajvani-szorost. Persze ha van egy-egy hajó, azt ki kell kerülni, de olyanra nincs precedens, hogy amerikai hadihajók zárnák el a szoros kijáratait, hiszen az az egész térség gazdaságát megrendítené, hiszen itt bonyolódik Kína, Japán és Dél-Korea külkereskedelmének jelentős része.
