A gazdag és szegény városlakók vízhasználata közötti hatalmas különbséget a kutatók szerint nem veszik figyelembe a vízgazdálkodási szempontok közt, ehelyett a kínálat növelésére és a víz magasabb árára összpontosítottak. Szerintük a vízkészletek védelmének egyetlen módja a vízkészletek egyenlőbb elosztása – írja a The Guardian.

A tanulmányban a dél-afrikai Fokváros vízhasználatát elemezték, ahol a leggazdagabb emberek ötvenszer annyi vizet használtak, mint a legszegényebbek. Amikor 2018-ban, többévnyi aszály után vízválság sújtotta a várost, a legszegényebbek alapvető szükségleteik kielégítésére elegendő víz nélkül maradtak – állapították meg a tudósok.

A város helyzete ugyanakkor messze nem egyedi. 2000 óta több mint 80 város tapasztalt már meg extrém szárazságot és vízhiányt, többek közt Miami, Melbourne, London, Barcelona, São Paulo, Peking, Bengaluru és Harare.

A városi vízválságok a szakemberek szerint várhatóan egyre gyakoribbak lesznek,

a közeljövőben több mint egymilliárd városlakónak kell majd vízhiánnyal szembenéznie.

Márciusban a Vízgazdaságtani Globális Bizottság jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a világot közelgő vízválság fenyegeti, mivel a kereslet 2030-ra várhatóan 40 százalékkal haladja meg a kínálatot.

Hannah Cloke professzor, a Readingi Egyetem munkatársa és az új tanulmány társszerzője szerint az éghajlatváltozás és a népességnövekedés miatt a víz egyre értékesebb erőforrása lesz a városoknak, a vagyoni egyenlőtlenségek miatt a szegényebbel mindennapi vízhozzáférése pedig egyre nagyobb gondot jelent.

"Előrejelzéseink szerint ez a válság tovább súlyosbodhat, mivel a gazdagok és a szegények közötti szakadék a világ számos részén tovább mélyül. Végső soron mindenki szenvedni fog a következményektől, hacsak nem dolgozunk ki igazságosabb módszereket a víz megosztására a városokban" – fogalmazott Cloke.

A Nature Sustainability folyóiratban közzétett tanulmány a városi vízhasználat modelljének kidolgozásához olyan adatokat használt fel, amelyek figyelembe vették a különböző jövedelmi szinteket. Fokvárosban a leggazdagabbak – a város lakosságának 14 százaléka – a város vízfogyasztásának 51 százalékáért felet, míg a legszegényebbek – a lakosság 62 százaléka – a víznek mindössze 27 százalékát használta fel. A leggazdagabb csoport a legtöbb vizet nem alapvető szükségletekre használta.

A modell azt mutatta, hogy a leggazdagabb csoport vízhasználatának változása nagyobb hatással van a vízkészlet általános rendelkezésre állására, mint a népességszám változása vagy az aszályok. A kutatók azt is elmondták, hogy a leggazdagabb polgárok által a vízhiány idején használt fúrt kutak fokozott használata jelentősen kimerítette a felszín alatti vízkészleteket.

Az kutatás egy 2016-os jelentés következtetését idézte, amely szerint

"a világ nagy részén lejárt az olcsó és bőséges ivóvíz korszaka".

Cloke és kollégái hozzátették: itt az ideje, hogy megállapodjunk arról, hogyan ossza meg a társadalom az élet leglényegesebb természeti erőforrását.