Mitteleuropa bűvöletében

Erhard Busek emlékére

Március 13-án meghalt Erhard Busek, korábbi osztrák alkancellár, tudományos és oktatási miniszter, az Osztrák Néppárt (ÖVP) korábbi elnöke, a bécsi Institut für den Donauraum und Mitteleuropa vezetője. Az 1941. március 25-én Bécsben született politikusról sokat elmond a 80. születésnapjára Wolfgang Schüssel, egykori osztrák kancellár által írott köszöntésének már a címe is: Egy színes madár öregen is színes marad (Schüssel über Busek: Ein bunter Vogel bleibt auch im Alter bunt | Die FURCHE). Nem állítható, hogy a két veterán politikust valaha is szoros barátság fűzte volna össze. A nagykoalíciós egyezkedésekben szocializálódott Busek sosem tudta megbocsátani Schüsselnek, hogy 2000-ben az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) lépett koalícióra. Halála előtti egyik utolsó interjújában pedig Schüsselnek a Lukoil orosz olajtársaságnál betöltött felügyelőbizottsági tagságát kritizálta – amiről azóta az egykori kancellár le is mondott. Schüssel ugyanakkor fent idézett írásában, bár finoman utal közéleti összecsapásaikra, Busek ötletgazdagságát emeli ki, amivel már pályafutásának korai szakaszában is kiemelkedett a tekintélytisztelő, talán kicsit áporodott osztrák konzervatív világból. Igazából ez a kreativitás az, ami miatt a magyar politikai közélet és különösen a rendszerváltás időszakának alakítói sokat köszönhetnek neki.

Manapság talán politikai terméknek hívnánk, a nyolcvanas évek közepén inkább személyes motivációkból eredő politikai invenció volt a „Mitteleuropa” fogalom, ami az 1978 óta Bécs alpolgármestereként tevékenykedő Busek számára nem puszta helymeghatározás, hanem az osztrák politikai mozgástér kijelölése is volt – és maradt élete végéig. Erhard Busek és Emil Brix, többszörös nagykövet, a Bécsi Diplomáciai Akadémia vezetője 2018-ban kiadott egy könyvet, melynek magyar fordítása Közép-Európa újragondolása: Miért Közép-Európában dől el Európa jövője? Újragondolás – írják az osztrák szerzők, ami esetükben egészen személyesen értendő, hiszen ők voltak azok, akik 1986-ban Projekt Mitteleuropa címmel osztrák nézőpontból először fogalmazták meg, hogy mit is gondolnak a térség múltjáról, jelenéről, és milyen lehetőségeket látnak a vasfüggöny esetleges lebontását követően. Érdemes visszaemlékezni az akkori Közép-Európával kapcsolatos életérzésre, arra az értelmiségi attitűdre, ami a szellem magyar, szlovák, cseh, lengyel embereit fűzte össze, olykor kiegészülve egy-egy horvát, szlovén, osztrák, sőt olasz kortársukkal – átívelve országhatárokon, politikai rendszereken, sőt, akkor még az országokon belüli politikai nézetkülönbségeken is. Nálunk e közép-európai együttgondolkodásnak talán legfontosabb fóruma a Módos Péter szerkesztette Európai Utas című folyóirat volt. Busek és Brix akkoriban többször megfordult nálunk, Busek írásai Az elképzelt Közép-Európa címmel az Európai Utas és a Századvég Kiadó közösen kiadott könyvében magyarul is megjelentek. Mindnyájan tudtuk, hogy Mitteleuropa kapcsán nem pusztán a kulturális összetartozásról beszélünk. A rendszerváltás előtti Magyarországon az a tény, hogy a végleg elveszettnek tűnt Közép-Európa újra polgárjogot nyerhet, a vasfüggönyön innen élők számára is a stratégiai-politikai gondolkodás új dimenzióit vetítette előre. Az akkoriban még szintén csak az Európai Unióba törekvő Ausztriát magunk mellett tudni az optimizmus forrása volt.

1988-ban mutatták be Bokor Péter filmjét Habsburg Ottóról, Isten akaratából címmel, (ami abban az évben a legnézettebb hazai mozifilm lett.) Ottó magánemberként már 1987 augusztusában járt Magyarországon, a film bemutatását követően népszerűsége nőttön nőtt. Általa az Osztrák-Magyar Monarchia iránti nosztalgia is erősödött, nálunk egyfajta pozitív történelmi előképet teremtve az újjáéledt Közép-Európa ideálnak. Ausztriában ez nem volt ilyen egyszerű – mint ahogy ma sem az. A republikánus Osztrák Köztársaságban a császári házhoz és az azzal összefüggő politikai berendezkedéshez való viszony – egy vezető politikus számára különösen – legalábbis ellentmondásos. Busek az 1986-os könyv személyes hangvételű utószavában nem véletlenül fogalmaz kicsit ködösen: „Sok beszélgetés kellett ahhoz, hogy felismerjem: Mitteleuropa nem egy általános politikai gyógyír, hanem egy olyan princípium, amit a polgárok a mindennapokban is átélhetnek, és ami nem egy új birodalom, hanem maga a jövő.”

A Habsburg Ottó Alapítvány archívuma őriz néhány levélváltást Habsburg Ottó és Erhard Busek között, melyek többsége megy túl az aktuális felkérések, köszönetek, gratulációk szintjén. Ezek közül kiemelkedik egy 1988. december 15-én papírra vetett felkérés, melyben a bécsi alpolgármester az 1995-re tervezett Bécs–Budapest világkiállítás fontosságára hívja fel Ottó figyelmét, és egy, a nagyszabású projektről, mint kelet–nyugati hídról szóló könyvben való közreműködésre kéri fel. Busek felhívja a figyelmet az ügy világpolitikai jelentőségére, amit Ottó 1989. január 5-én kelt tárgyilagos válaszlevelében örömmel üdvözöl.

A közös világkiállításból köztudottan nem lett semmi, világpolitikai jelentőségű eseményből a levélváltást követő hónapokban viszont annál több. A közép-európai együttműködés szelleme – amint az Busek és Brix „újragondolt” könyvéből is kiderül – nem tűnt el, még ha nagyon át is alakult. A Mitteleuropa-gondolat a mai V4-es együttműködés kulturális alapjainak létrejöttéhez is sokban hozzájárult. Erhard Busek – akivel nem volt mindig könnyű egyetérteni – sokat tett azért, hogy e regionális párbeszéd fórumai létrejöjjenek és megmaradjanak.

Isten nyugosztalja!

A szerző Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány vezetője