Nem tette egyértelművé Janez Janša múlt szombaton, amikor a Szabad Irán Világkonferencia szokásos éves rendezvényéhez online beszédben szólt, hogy mindezt szlovén kormányfői minőségében tette, nem pedig az Európai Unió közös véleményét képviselte. Mindezzel utóbb nem kis zavart, és konkrétan az iráni kormány viszonylatában kisebb diplomáciai feszültséget is generált.
Július 1-je óta Szlovénia látja el az EU miniszteri tanácsában a féléves elnöki teendőket, és a tárcák többségénél ilyenkor a mindenkori elnökségi ország a soros szervezője és elnöke a folyamatban lévő munkának. A 2009. december 9. óta hatályos Lisszaboni Szerződés azonban kivette a féléves elnökségi kompetenciából a külügyek egyeztetését, és az állam- és kormányfők tanácskozásainak előkészítését (az ülések elnöklését és a közös álláspontok képviseletét stb.). A szerződés mindkét posztra több évre választott állandó felelősöket állított a félévente egymást váltó soros elnökségi politikusok helyett.
A külvilág számára azonban nem feltétlen ismertek ezek a finomhangolások, és ha egy tagországot bekonferálnak az EU féléves elnökségének, akkor kevésbé tájékozott körökben hajlanak arra, hogy az elnökségi kompetenciák közé sorolják a külpolitikát is.
Láthatóan most is ez történt, mert miután Janša a szombati beszédében nemzetközi vizsgálatot követelt több ezer iráni politikai fogoly 1988-as kivégzéséről, az iráni külügyminisztérium azonnal a leghatározottabban elutasította a kijelentést, mint “elfogadhatatlan, diplomáciai normákat megsértő” aktust, Mohammad Javad Zarid külügyminiszter pedig még szombaton telefonon az iránt érdeklődött Josep Borrell uniós külpolitikai főképviselőnél,
vajon Janša beszéde közös EU-álláspontot képviselt-e.
Borrell ezek után maga is nyilatkozatban szögezte le, hogy nem áll szándékában kommentálni Szlovénia miniszterelnökének a véleményét, lévén minden EU-tagállam szuverén módon alakíthatja saját külpolitikáját, csupán annyit kíván leszögeznie, hogy külpolitikai kérdésekben a soros elnökség kormányfője nem illetékes az EU közös külpolitikáját képviselni.
Kormányfői szinten ezt csak az Európai Tanács állandó elnöke – jelenleg Charles Michel – teheti meg, aki a mindenkori EU-csúcsokon elnököl, és a vezetők felhatalmazása alapján közös álláspontjukat kifelé képviselheti. A tagállami napi munka menetében pedig az EU külügyminiszteri tanács állandó elnöke (ez most Josep Borrell) illetékes ugyanerre, szintén a tagországok által előzetesen elfogadott közös mandátum alapján.
Megfigyelők megjegyzik, hogy Janša számára esetleg félrevezető lehetett, hogy amikor Szlovénia legutóbb az EU soros féléves elnökségét látta el, történetesen szintén éppen miniszterelnök volt, ám akkor még nem lépett hatályba a Lisszaboni Szerződés, így Janša (féléves elnökségi kormányfőként) egyúttal az Európai Tanács nevében is szólhatott még.
Ez azonban időközben megváltozott.
Szlovénia brüsszeli EU-képviseletének szóvivője mindenesetre a Politico megkeresésére leszögezte: Szlovénia nem szándékozik Irán belügyeibe beavatkozni, viszont mindenkor kész kiállni az emberi jogokért és az alapvető szabadságjogokért. Majd még hozzátette: miként azt Josep Borrell a maga részéről már értésre adta, Janez Janša miniszterelnök nem az Európai Unió nevében tette nyilatkozatát.