A brüsszeli testület május utolsó napján tette közzé javaslatát „az Európai Unión belüli szabad mozgásra vonatkozó korlátozások összehangolásáról szóló uniós tanácsi ajánlás felülvizsgálatára”. Az alapvető törekvés ismert módon a beutazási korlátozások enyhítését célozza, egyfelől tekintettel a fertőzöttek számának csökkenésére és a beoltottak arányának rohamos növekedésére, másfelől szem előtt tartva mind az emberek kötetlenebb mozgás iránti igényét, mind pedig az idegenforgalomban érdekelt tagországok ez irányú prioritásait.

Mindennek

a konkrét intézkedések szintjére történő lefordítását ugyanakkor szakértők egy bonyolult kirakósjátékhoz hasonlítják.

Ebben különböző fokozatok léteznek az uniós tagországok közötti személyi mozgásban, megint mások a külső („harmadik”) államok polgárai felé. Minden esetben különbséget téve az utazó személy védettségi helyzetében, függően attól, hogy oltott, s ha igen, milyen vakcinával, továbbá, hogy ennek híján van-e negatív tesztje – ebből is több verzió lehetséges –, illetve, hogy ha fertőzöttségből felépült személyről van szó, akkor mindez mikor volt, ki/mi mikor és hogyan igazolta állapotát, és így tovább.

A kívülről érkezők megítélésénél további meghatározó szempont, hogy fertőzöttségi szempontból milyen „színbesorolású” országból jönnek: az alacsony kockázatú területektől a nagyon magas kockázatú régiókig terjed a zöldtől mélyvörösig változó színskála.

Egységes európai szabályozás az unióba való belépés és az azon belül történő szabad utazás biztosítására csak akkor lehetséges, ha valamennyi szempont és megítélés, illetve lehetséges/szükséges intézkedés kapcsán minden tagország minden részletben egyetért.

Ez az, ami eddig nem született meg, és amit elvben a héten próbálnak majd végre kihordani.

Az idő sürget, különösen Nyugat- és Dél-Európában, ahol az országok nagy részében a hagyományos vakációszezon július elsején megkezdődik, és ahol a beléptetési és szabad mozgási feltételrendszer egységes értelmezése addigra adott kellene, hogy legyen.

Ennek híján országonként eltérő szabályrezsimek folyamatos böngészése és eltérő követelésekre való eltérő előkészületek sorozata társulhat

az idei európai utazások többségével.

Viszonylag egyszerű a helyzet EU-polgárok unión belüli mozgását illetően, feltéve, hogy a szükséges időre rendelkezésre áll majd a kilátásba helyezett „Covid-tanúsítvány” („digitális zöld igazolás”), ami a fenti alapvető információkat, vagyis az oltást, vagy negatív tesztet, vagy felépülést egységesen értelmezett formában tartalmazza majd.

Az is eldőltnek tekinthető, hogy az uniós igazolás a beoltottaknál közölni fogja a kapott oltóanyag nevét is. Az viszont már tagállami döntéstől függ majd, hogy ha ez olyan szert tartalmaz, amiről az EU gyógyszerügynöksége még nem adott ki elfogadási nyilatkozatot, akkor az ilyen oltást egyes országok egymás vonatkozásában elismerik-e védettségi garanciának, vagy sem.

A lehetséges véleménykülönbségek a tesztek és a fertőzésből történt felépülések megítélésében lehetnek, különösen az Európai Unión kívülről érkező személyek esetében, ahol tehát a kiindulási terület „színbesorolása”, valamint a tesztekbe (orvosi véleményekbe) vetett bizalom kérdése is szempont lehet.

A Bizottság azt javasolta, hogy

az uniós digitális igazolvánnyal vagy annak megfelelő oltási bizonyítvánnyal rendelkezők a második adag vakcina beadását követő 14. nap után mentesüljenek az utazási korlátozások és a karantén alól.

A PCR-tesztek, illetve a gyors antigéntesztek elvégzését 72, valamint 48 órára szabná meg a testület.

A kívülről érkezőknél pedig az alacsony kockázatú területekről jövő személyek mozgását nem korlátoznák, a mérséklet kockázatú, továbbá a magas, illetve nagyon magas kockázatú területekről történő beutazás esetében pedig – fokozattól függően – nyitva hagynák a lehetőséget a tagállamok számára a PCR- vagy antigén tesztelés megkövetelésére, kockázatosabb esetben a karantén elrendelésére, vagy a belépési tilalom alkalmazására.

A tagországok hozzáállása mindezekhez láthatóan eltérő. Egyfelől adott a turizmusorientált tagállamok csoportja, amelyik - az észszerűség határain – belül,

ahol csak lehet, csökkentené a korlátozást, így az érkezők kockázatbesorolásában is kész viszonylag „rugalmasan” eljárni.

Velük szemben áll a német, zömében a kelet-európai és részben a skandináv megközelítés, amelyik elsődlegesen az óvatosságra helyezné a hangsúlyt.

Végül van a kettő között egyensúlyozni próbálók tábora – a maga módján közéjük tartozik a Bizottság is –, élükön Franciaországgal, amelyek álláspontja éppen ezért mindkét előző csoport részéről (kinél-kinél a maga alapállásából) visszatérően bírálat tárgyát képezi.

A következő napok kérdése lesz, hogy mindezeket lehetséges lesz-e végül közös intézkedési nevezőre hozni.