2020 nemcsak abban volt vízválasztó, hogy az EU problémamegoldási képessége megmaradt, sőt, megerősödött, hanem abban is, hogy ez már sok apró területen is megjelent, lásd, megállapodás született a bankunió megerősítését szolgáló fontos eszközről, az Európai Stabilitási Mechanizmusról, ami egyfajta európai valutaunió a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mintájára, egy monetáris alap, ami egy félmilliárd eurós mentőhátországként szolgál minden európai uniós pénzügyi és azt megelőző intézkedésnek – fogalmazott az InfoRádiónak Fóris György.
Mindez azonban nagyon eltűnt a fél év eseményei között, holott ez teheti lehetővé azt, amennyiben a betétgarancia rendszeréről is megállapodnak, hogy létrejöjjön egy összeurópai bankuniós rendszer, ami pénzügyi vonatkozásban már-már egy föderatív intézményrendszerként tud majd működni a jövőben.
Tehát az alapkérdésre a válasz mégis az lehet, hogy az integráció egyre csak erősödik az Európai Unióban, azzal együtt is, hogy kivált az egyik legjelentősebb tagállam. Az uniós szakértő emlékeztetett, az Egyesült Királyság kiválásának traumája nem a jogi szempontból bekövetkező utolsó pillanatban történt, sokkal inkább a döntés meghozatalakor, a 2016-os népszavazás után volt. Ennek nagy részét pedig mára feldolgozták, beárazták, megmagyarázták és próbálnak vele együtt élni. Vagyis 2020 inkább a közvetlen kihívások és teendők szempontjából értékelhető elsősorban, és ilyen szempontból kezelésre képes, problémákat megoldani tudó végbizonyítvány született az egészből, ami ráadásul egyes vonatkozásokban mélyít is, és ennyiben valóban integrációt erősítő hatású is lehet.
Azonban ennyire mégsem rózsaszínű a kép
– folytatta Fóris György –, mert egy vonatkozás egy meglehetősen súlyos törésvonalat is felfedett: nevezetesen azt, hogy ideológiai, elvi értékek és politikai prioritások szintjén folyó viták esetében egyre felismerhetőbbé válik egy szembeállás. A lengyel–magyar vétót a közösségi pénzek fölhasználáshoz köthető jogállamisági feltétekkel kapcsolatban nem lehet negligálni, mert nagyon fontos jelenség volt, még ha egy kompromisszummal a konkrét jogszabály jövője egyelőre megoldást is nyert. Ugyanis azok az érvek, amivel a két fél dolgozott, és amiknek van támogatottságuk sok szempontból a visegrádi országok körében is, sőt, esetleg más országokban, nagyon is figyelmeztető jel arra, hogy az Európai Unió jövőjét működtető alapértékeit tekintve, gondolva itt a liberális–illiberális viták egymásnak feszülésére, ami most már évek óta tart, igenis,
van egy élesen eltérő véleménykülönbség, ami konkrét esetekben olyan konfrontatív eseteket is tud generálni, mint 2020-ban a közösségi finanszírozás adott esetben történő blokkolása lett volna.
Ez már nagyon erős jelzés volt a bizonyos ideológiai megközelítésekkel egyet nem értő országok részéről a többiek felé. Ha úgy tetszik, az EU-t alkotó országok közötti alapvető véleménykülönbségeknek egyfajta manifesztálódása történt meg – mutatott rá a szakember, aki szerint ezt a jövőben mindenképp kezelni kell tudni, vagy megtalálva a közös alapokat mindazok között, akik most látszólag bizonyos nagyon fontos szempontokat másképp látnak, vagy mechanizmusokat kialakítva, hogy a jövőben az ilyen ügyekben egyet nem értő országokat miként akarják kezelni.
Ugyanakkor rendkívül sok konkrét teendő is marad 2021-re,
így például a migrációs válság és annak csomagja, aminek kezelésében lényegében nem történt előrelépés tavaly, miután a német elnökség félretette, mert egyszerűen nem fért bele az életébe. Részben azért is, mert a koronavírus-járvány miatt egyszerűen nem zajlottak személyes találkozók, kizárólag videokonferenciákra került sor, ahol a finom kompromisszumok „kihordása”, a kétoldalú egyeztetések egyszerűen nem tudnak működni, mint élőben.
Egy szó, mint száz, a migrációs politika kialakítása az EU részéről továbbra is várat magára, immáron több mint öt éve. Halogatni ugyan lehet, de megoldatlanul hagyni nem, hiszen a sokak részéről csak népvándorlásként emlegetett globális jelenség az általános vélemények szerint egyáltalán nem fog eltűnni, még ha Szíriában béke is lesz – fogalmazott Fóris György.
Emellett az Európai Uniónak meg kell tudnia oldania a hétéves költségvetés beüzemelését, az újrakezdési alap működőképessé tételét – amihez még szerződéseket is kell majd módosítania –, reformprogramot kell alkotnia, és természetesen új sínekre kell tudnia helyezni az együttműködést a britekkel is, meghatározva annak napi rutinszerű működését – sorolta a szakértő. De ott van a bővítési folyamat kérdése is, ami sok ország számára fontos, míg sok tagállam úgy érzi, jobb lenne nem foglalkozni vele, ami szintén komoly törésvonal.
Így például az egyelőre hivatalosan támogatottnak tekintett nyugat-balkáni bővítési folyamat gyakorlatilag nem lépett előre. A török problémáról és a klímakérdésről nem is beszélve, amik mind-mind nyitott ügyek, és még hosszan lehetne sorolni, ami 2021-re marad.
„Egyáltalán nincs arról szól, hogy hátra lehet dőlni, és hagyni lehessen, hogy guruljon a kocsi magától.”
Eddig azokat a közös döntéshozatali folyamatokat, mérhetetlenül túlterhelő körülményeket és akadályokat sikerült kiiktatni, amelyek a felsoroltak megszületése és végrehajtása miatt egyáltalán kérdésessé váltak. Így 2021 nem az egyszerű évek éve lesz, hanem talán a működőképes évek éve lehet. Ennek kapcsán folyamatosan számítani kell arra, hogy az a fajta társadalmi modellértelmezési vita, ami egyre inkább márkásabban látható, – elsősorban Lengyelország és Magyarország kormányai és sok más egyéb, de nem feltétlen az összes kormány között, hiszen például Szlovénia kormánya kimondva-kimondatlanul láthatóan szimpatizált sok magyar véleménnyel, miközben tudható, hogy a magyar–lengyel álláspont jelentős részével a másik két visegrádi ország is általában egyetért, vannak tagállamok, amelyek igencsak megkérdőjelezik ezen irányokat, köztük a hollandok, franciák és skandinávok, részben a belgák –,
az értékértelmezési szembeállás különböző részügyek konkrét értelmezése kapcsán, igenis, újra a felszínre kerülhet 2021-ben.
Az viszont nem tudható, hogy ez összeadódhat-e olyan kritikus mennyiséggé, hogy általában az érintett európai uniós tagországok közötti egy EU-modell értelmezési vitává is ki tud-e csúcsosodni, vagy helyi szinteken mindig tudják majd kezelni. De a szakember szerint, hogy jelen lesz, az biztos.