A mostani ünnepséget évek óta tervezhették, miután Észak-Korában igen kedveltek a kerek évfordulók, amelyek tulajdonképpen a társadalmi mozgósítás eszközei – fogalmazott az InfoRádiónak Salát Gergely, a térség szakértője. Szerinte ezzel a legutóbbi bemutatóval propagandaként igyekeztek ellensúlyozni azokat a gazdasági problémákat, amelyekkel az emberek nap mint nap szembesülnek.

„Jó, jó, nem nagyon kaptok enni, de legalább van egy marha nagy interkontinentális ballisztikus rakétája az országnak.”

Tehát a díszszemle elsősorban egy befelé szánt üzenet lehetett - véli a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője, hiszen Kim Dzsong Un beszéde viszonylag keveset foglalkozott a külfölddel, és elmaradtak azok a tirádák is, amelyek az amerikai imperializmust, vagy a dél-koreai kollaboránsokat ostorozzák. Ehelyett Kim Dzsong Un kifejezetten belső ügyekkel foglalkozott.

Azzal kapcsolatban, hogy egy ponton láthatóan a könnyeivel küzdött az észak-koreai vezető, Salát Gergely úgy fogalmazott, ez vélhetően

nem volt őszinte, tömeggyilkos diktátorokra az ilyen viselkedés nem jellemző. Inkább egyfajta pozicionálásról lehet szó,

miután egyre inkább úgy tűnik, hogy a koreai ellátásban, a gazdaságban mostanra olyan méretű problémahalmaz gyűlt föl, ami nagyon komoly szenvedéseket fog okozni a következő hónapokban, esetleg években. A szakértő szerint ez egy kommunikációs trükk, amely azt hivatott érzékeltetni, hogy Kim Dzsong Un a nagyon távolságtartó, hideg apjával ellentétben a nép barátja, aki gyermekeket ölel, és megkönnyezi azt, hogy nem sikerül biztosítania a nép életszínvonal-emelkedését.

Hozzátette: az egész rendszer évtizedek óta attól retteg, hogy elindul a bomlás, ami előbb vagy utóbb meg is fog történni, és nagyon csúnya vége lesz. A problémák valós mélysége ugyan nem ismert, és a világ már 30-40 éve azzal számol, hogy „na most már tényleg annyi probléma van, hogy össze fog omlani a rezsim”, azonban ez idáig ez mégsem történt meg. Noha Salát Gergely jelenleg sem lát erre esélyt, abban biztos, hogy kicsit „szorosabbra kell majd húzni a nadrágszíjat” a kommunista Koreában. Ugyanis a karhatalom, a katonaság és az elnyomó apparátus még ott van, és nem mutatja a bomlás jeleit. Ráadásul

az észak-korai népen kívül senkinek sem áll érdekében, hogy ez a rendszer összeomoljon.

A bemutatott interkontinentális ballisztikus rakétára visszatérve a szakértő megjegyezte: biztosra vehető, hogy az amerikai illetékesek lázasan elemzik a fényképeket és a videofelvételeket, azonban arra is volt már példa korábban, hogy csupán „Patyomkin eszközöket" mutattak be hasonló felvonuláson, tehát még az is benne van a pakliban, hogy egy üres csövet szereltek föl egy tizenegy tengelyes, hatalmas hordozójárműre. Amennyiben mégis tesztelnek majd, amire az amerikai elnökválasztásokig vajmi kevés az esély, az okozhat némi változást a globális biztonságpolitika szempontjából, de leginkább az amerikai félelemérzetben. Ugyanakkor – jegyezte meg Salát Gergely –, nem árt figyelembe venni, hogy az észak-koreai vezetők nem öngyilkosok, és nem azért fejlesztenek, hogy be is vessék a hadászati eszközöket, hanem, hogy ne jussanak Moammer Kadhafi, vagy Moammer Kadhafi sorsára.

„Ha van interkontinentális rakétájuk, atomfegyverük, akkor békén fogják őket hagyni.”

További „szuperfegyverek”

Az egyik legnagyobb meglepetés a parádén egy újfajta általános harckocsi megjelenése volt, amely külcsínben erősen hajazott Oroszország legmodernebb harckocsijára, a 2015-ben bemutatott T-14 Armatára. A modell több szempontból is látszólag innovációt hozott a harckocsizó hadviselésre nézve, de amekkora újdonságként harangozták be, annyi probléma merült fel a gyártásával kapcsolatosan, a tömeggyártása a mai napig nem kezdődött meg – jegyzi meg a Portfolio.hu. A videókat figyelő szakértők egy része igencsak szkeptikusan tekint az észak-koreai fejlesztésű „Armatára."

Észak-Korea rakéta-sorozatvetői és légvédelmi rakétarendszerei minden évben látványos elemét nyújtják a parádénak, hiszen úgy néz ki, hogy az ország lemásolta az orosz BM-30-as Szmercs rakéta-sorozatvetőket és az Sz-300-as légvédelmi rendszereket is.

A mostani parádén a rakétarendszerek újnak tűnő, erősen páncélozott hordozójárműveken jelentek meg, melyeket viszont amerikai modellekről koppintottak.

A 600 milliméteres rakétarendszereket például az amerikai M270-es rakéta-sorozatvetőről másolt jármű szállította, míg a rakéta-sorozatvetőket a HEMTT és FMTV-családba tartozó teherautókról utánozták le. Szintén újdonságként megjelent a parádén egy olyan légvédelmi rakétarendszer is, melyet látszólag az orosz Torról koppintottak.

Úgy tűnik, az észak-koreai mérnököknek az amerikai Stryker lövészszállító dizájnja is megtetszett, és kísértetiesen hasonlító harcjárművek vezették fel az Armata-klónokat a parádén. Az eszközök tankelhárító rakétákkal és lövegtoronnyal felszerelt konfigurációban is megjelentek, valószínűleg csapatszállító feladatokat is képesek ellátni.

A dél-koreai K9 Thundert sokan a világ egyik legmodernebb önjáró tarackjának tartják, az ázsiai ország előszeretettel exportálja is a típust más országoknak, például Lengyelországnak. Ennek tekintetében nem meglepő talán, hogy Észak-Korea ezt a fegyverrendszert is lemásolta.

Az M-2018 névre hallgató fegyverrendszer kétség kívül látványos, de létezése nem újdonság, már az elmúlt években is lehetett látni parádékon.

Egyes elméletek szerint előfordulhat, hogy egy közös iráni-koreai fejlesztésről van szó.

De akár a többi harci járműről, az M-2018-asról is valószínűleg elmondható, hogy közel sem olyan szinten digitalizált, mint mondjuk a NATO önjáró lövege.

Végül, de nem utolsó sorban, Észak-Korea különleges egységei új rejtőmintát és testpáncélt kaptak. A fegyveres erők által használt, az AK-74-esről másolt 88-as típusú gépkarabély egyelőre maradt, viszont kaptak a katonák rá érdekes kiegészítőket és sokan a világon viszonylag egyedinek számító, úgynevezett helikális, csavarvonalú tárakkal jelentek meg.