A két fél közötti legnagyobb problémát az jelenti, hogy az Európai Unió ahhoz, hogy a világ legnagyobb közös piacához további hozzáférést engedjen London számára, megkövetelné azokat az úgynevezett azonos feltételeket, amik a versenyjog, az állami támogatások területén, a szociális védelemben, a környezetvédelmi szabályokban, adószabályokban lennének – sorolta Gálik Zoltán az InfoRádiónak nyilatkozva – cserében azért, hogy Nagy-Britannia ne csak az áruk területén, hanem a szolgáltatások területén, állami támogatásokat, illetve a különböző kormányzati tendereket illetően továbbra is elérje az egységes európai piacot. Nem utolsó sorban, hogy a szolgáltatási piacon belül a bank- és pénzügyi szektornak egy különleges helyzetet biztosítson – tette hozzá a Corvinus Egyetem docense.
Tehát az Európai Unió egy, a fent említetteken alapuló, átfogó megállapodást szeretne, míg az Egyesült Királyság érezhetően semmiféle olyan formális elkötelezettséget nem akar, ami valamilyen módon, szerződéseken keresztül, hosszú távon bármire is kötelezné az országot. Gálik Zoltán emlékeztetett,
Nagy-Britannia ugyanakkor maga kötötte meg a saját kezét,
hiszen törvénybe foglalta, hogy a december 31-ig tartó átmeneti időszak után végleg ki kell lépnie az Európai Unióból, és ugyan a törvényt meg lehet változtatni, erre június végéig lehetősége lenne, de ez nagy politikai kockázatot hordoz magában.
Amiben a felek a következő hetekben, hónapokban tárgyalni tudnának – folytatta –, hogy ne csak az áruforgalom és az átfogó kereskedelem területén legyen megállapodás, hanem olyan szektorokban is sikerüljön valamiyen együttműködést elérni, mint például az igazságügyi együttműködés, az adatvédelmi szabályok egyeztetése, vagy épp a kül- és biztonságpolitikának, illetve a különböző biztonsági rendszereknek az együttműködése kapcsán lehetnének tárgyalási fordulók – vélekedett a szakember, aki szerint kérdés, hogy a kereskedelmi tárgyalások milyen irányba fogják vinni a vitákat, de annak
egyre kisebb a lehetősége, hogy egy átfogó megállapodás szülessen.
