A kormányra készülő pártok és az államfő közötti alkudozás immár intézményes válsággá nőtte ki magát. Az olasz államfők a múltban gyakran mondtak nemet egyes miniszterjelöltekre, például büntetett előéletük miatt, de ez az első alkalom, hogy az elnök politikai okokból helyezkedik szembe a kormányra készülő pártokkal.

Luigi Di Maio, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetője szombat este kijelentette, "vagy 24 órán belül lezárják a kormányalakítást vagy felesleges tovább egyeztetni". Matteo Salvini pedig egyenesen ultimátumot fogalmazott meg: vagy elfogadja az államfő a pénzügyminiszter-jelölt Paolo Savonát vagy újabb választásokat kell tartani.

Az Öt Csillag Mozgalom és a Liga kormányfőjelöltje szerdán fogadta el a kormányalakítási megbízatást. A Giuseppe Contéval tartott első találkozóján Sergio Mattarella azonban fenntartásait fejezte ki bizonyos miniszterjelöltek esetében, elsősorban a 81 éves közgazdász Paolo Savona miatt, aki nem támogatja Olaszország euróövezeti tagságát.

Savona legutolsó könyvében az Európai Uniót a hatalomra éhes Németország eszközének nevezi, amely az európai pénzügyi politikával veri béklyóba a többi tagállamot.

Paolo Savona vasárnap délután megtörte a hallgatást és a scenarieconomici.it gazdasági oldalon nyilvánosságra hozott közleményében elkötelezte magát a hatályban levő EU-szerződések mellett. Leszögezte azonban, hogy "más, erősebb és igazságosabb Európát" akar. Hangsúlyozta, az általa képviselt pénzügyi politika az államadósságot nem adókkal és szigorú intézkedésekkel kívánja csökkenteni, mivel ezek eddig is eredménytelennek bizonyultak, hanem a befektetések, a belső kereslet és az export növelésével. Vélemények szerint Paolo Savona így kívánta megnyugtatni az őt Európa-ellenesnek tartó piacokat.

Giuseppe Conte és az államfő pénteken informális találkozót tartott, de Sergio Mattarella nem engedett a Paolo Savonával szembeni vétóból. Az államfő az olasz alkotmány 92. cikkére hivatkozik, amely szerint a köztársasági elnök nevezi ki a miniszterelnököt és utóbbi javaslata alapján a minisztereket is. A miniszterelnök-jelölt javaslatai nem kötelező érvényűek, az államfő feladata az alkotmány értelmében garanciák biztosítása: például a külügyminiszter esetében, hogy a békét tartsa szem előtt, a mindenkori szövetségesekkel szembeni kapcsolatokat fenntartsa, biztosítsa az európai politikai egységet.

Ha Giuseppe Conte és Sergio Mattarella következő és egyben utolsó egyeztetésén nem sikerül megoldást találni, az államfő szakértői kormányt állíthat fel, amely nagyon rövid ideig, az újabb választásokig vezetheti Olaszországot. Felmérések szerint újabb választások esetén a Liga és az M5S jelentősen növelheti támogatottságát.

A március 4-én tartott választásokon a szavazatok 37 százalékával győztes jobboldali koalíciót a Berlusconi vezette Hajrá Olaszország (FI), a Matteo Salvini vezette Északi Liga és a Giorgia Meloni irányította Olasz Testvérek (FdI) alkotja más kisebb pártokkal együtt. Ezen belül a Liga szerepelt a legjobban, 18 százalékos eredménnyel. A Ligához hasonlóan szintén populista és euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom a voksok több mint 32 százalékát gyűjtötte be.