A brit fennhatóság ellen és az ír sziget egyesítéséért egykor fegyverrel küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 1969-ben kezdődött terrorhadjáratában becslések szerint háromezren vesztették életüket vagy sebesültek meg, köztük hétszáz brit katona.
A nagypénteki rendezési megállapodással elindult megbékélési folyamat sikerét jelezte, hogy egészen a tavaly januárban kirobbant, máig megoldatlan tartományi kormányválságig a protestáns britpárti, illetve az ír egyesítésért küzdő katolikus oldal két legradikálisabb politikai ereje, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) és a Sinn Féin együtt kormányozta Észak-Írországot, olyan koalíciót alkotva, amely korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna.
Különleges pillanat
A megbékélés rendkívüli horderejű mozzanata volt az is, amikor II. Erzsébet királynő gyémántjubileuma, vagyis trónra lépésének 60. évfordulója alkalmából 2012-ben körutat tett az Egyesült Királyságot alkotó tartományokban, és Belfastban találkozott és kezet fogott Martin McGuinness-szel.
A tavaly elhunyt McGuinness, aki a DUP és a Sinn Féin összeveszéséig és a koalíciós kormány felbomlásáig Észak-Írország miniszterelnök-helyettesi tisztségét töltötte be, a hetvenes években az IRA katonai tanácsának egyik parancsnoka volt, éppen Derryben, az ulsteri katolikus radikalizmus talán legforróbb gócpontjában.
A brit királyi család egyik tagja is áldozatul esett
Az IRA terrorhadjáratának egyik csúcspontját jelentette, amikor 1979-ben pokolgépes merénylet áldozatául esett Lord Mountbatten, India utolsó brit alkirálya, aki II. Erzsébet királynő néhai édesapjának, VI. György királynak távoli, a brit uralkodó férjének, Fülöp edinburghi hercegnek viszont közeli rokona volt, és ő ismertette össze a későbbi királyi házaspárt még 1939-ben.
Ő a brit királyi család egyetlen tagja, aki IRA-merényletben halt meg.
Megtörtént a korábban elképzelhetetlen
A megbékélési folyamat másik kulcsfigurája a néhai Ian Paisley, az ulsteri tartományi kormány 2014-ben elhunyt volt vezetője.
Paisley tiszteletesről, a gyújtó retorikájú protestáns unionista politikusról, akit 88 esztendős korában ért a halál, soha senki nem képzelte volna - beleértve saját magát -, hogy valaha is közösen alakít kormányt az általa szenvedélyesen gyűlölt Sinn Féinnel.
Mégis, 2007 tavaszán megtörtént a korábban elképzelhetetlen: Paisley, a protestáns koronahű Demokratikus Unionista Párt (DUP) akkori vezetője a protestáns-katolikus észak-írországi kormány élére állt, a felekezetközi hatalommegosztásról született egyezség alapján elfogadva helyettesének Martin McGuinnesst, a Sinn Féin akkori második emberét.
II. János Pált Antikrisztusnak bélyegezte
Paisley tiszteletes e politikai gesztusának horderejét mutatja, hogy a Sinn Féin és az Ír Köztársasági Hadsereg London és az észak-írországi unionista mozgalom meggyőződése szerint gyakorlatilag ugyanaz a szervezet volt; a Sinn Féint a szektariánus villongások véres évtizedeiben az IRA politikai szárnyának tekintették.
Paisley a katolikusokra addig nem vesztegetett sok jó szót. Politikai karrierjének egyik leghírhedtebb megnyilvánulása volt, amikor 1988-ban, az Európai Parlamentben felszólaló II. János Pál pápát a beszédbe belekiabálva Antikrisztusnak bélyegezte - mielőtt kidobták volna az ülésteremből.
Az észak-írországi katolikusokat sem szerette jobban. A brit politikai nyelvi folklórban "Bajok" (Troubles) néven rögzült IRA-terrorkampány kezdetén, 1969-ben azt találta mondani róluk, hogy "tenyésznek, mint a nyulak és szaporodnak, mint a férgek".
Ez az ember kötötte meg 2007-ben az újkori európai politikatörténet egyik legvalószínűtlenebb koalíciós egyezségét a Sinn Féin-vezérkarral, amelynek tagjait nem sokkal korábban még "vérszomjas szörnyetegeknek" nevezte.
A közgondolkodásban még nem dőltek le a válaszfalak
A véres erőszakcselekmények lezárulta óta felnőtt Észak-Írországban csaknem egy teljes nemzedék, amely már nem hallotta a pokolgépek és az automata fegyverek dörejét az ulsteri városok utcáin.
Belfast és Derry utcáit járva azonban a tudósító, aki a nagypénteki egyezmény huszadik évfordulója alkalmából látogatott Észak-Írországba, azt tapasztalta, hogy a közgondolkodásban még ott emelkednek a szektariánus válaszfalak. A belfasti Falls Roadon, a katolikus negyed főutcáján ír lobogók tömege leng a házak tetején, és ír nyelvű falfeliratok tudatják, hogy a brit hadsereg, a brit elhárítás (MI5) és az észak-írországi rendőrség embereit errefelé nem szívesen látják.
A Belfasttól 110 kilométerre északnyugatra fekvő Derryben, amelynek hivatalos és teljes neve Londonderry, következetesen csak a Derry városnév olvasható. A főtéren hatalmas fehér márványtömb tudatja, hogy "You Are Now Entering Free Derry", vagyis a látogató megérkezett a "szabad Derrybe". A néhány kilométerre húzódó ír-északír határon, a "Welcome to Northern Ireland" útjelző táblán a "Northern" szó fekete festékkel kitakarva.
Belfast protestáns negyedének főútján, a Falls Road közvetlen közelében húzódó Shankill Roadon ugyanakkor a brit lobogó látható szinte minden házon, és ír nyelvű feliratoknak nyoma sincs.
Mindez jelzi, hogy a harmincévnyi vérontás idején felépült igazi és virtuális falak lebontásához húszévnyi béke nem volt elégséges.