„Mindenfajta koalíciós tárgyalás előfeltétele volt, hogy a két párt valamilyen formális kompromisszumot hozzon létre.”
Megállapodott a vasárnapi válságülésen a két nagy testvérpárt, a CSU és a CDU, amelyek a parlamenti választásokon „példátlan veszteségeket szenvedtek el – mondta Kiss J. László,
„Ennek az első és leglényegesebb pontjában, hogy a CSU fő követelése szerint szerepeljen az évi menekültek felső határa kifejezés a koalíciós megállapodásban, kompromisszum született. A kifejezés ugyan így nincs benne, de az igen, hogy az éves nettó bevándorlás, azaz a humanitárius okokból bevándorlók száma maximum a kétszázezret érheti el, amit a Bundestag lefelé és felfelé is módosíthat.”
A Németország szakértő hozzátette, megerősítették a genfi konvenció érvényességét is, továbbra is a rendszerben marad az egyéni elbíráláson alapuló menedékjog, kiemelte:
a határon nem utasítanak ki senkit.
„A harmadik pont, hogy a biztonságos – például a nyugat-balkáni - országokból érkező menekülteket nem osztják el a tartományok között, hanem úgynevezett döntési vagy visszavezetési központokba viszik, és ott döntenek a kiutasításukról.”
Kiss J. László nagyon lényegesnek nevezte a negyedik pontot, mert, mint fogalmazott:
a német migrációs politika Achilles-sarka, hogy nincs bevándorlási törvénye.
„A megállapodásban egy ilyen, a szakmunkások bevándorlási törvényének elkészítése is szerepel.”
Reakciók
A Zöldek szerint ez egy formális megállapodás, ami addig van érvényben, amíg a koalíciós tárgyalások nem kezdődnek el – mondta a Budapesti Corvinus Egyetem tanára.
„Ez azt jelenti, hogy a Zöldek számára a megállapodás, annak is a kétszázezres felső határ része
nem elfogadható,
sőt a kritikában az is benne van, hogy jó lett volna, ha ez már a választások előtt megszületik, hogy a választók ennek tudatában szavazhattak volna.”
Kiss J. László jelezte,
a szabaddemokrata FDP üdvözölte a megállapodást,
nem meglepő módon annak is a bevándorlási törvényről szóló részét, vagyis azt a törekvést, hogy Németország a fejlett ipari országokhoz hasonlóan évente határozzon meg egy kontingenst, amellyel a német gazdaság igényeinek megfelelően, általában pontrendszer alapján, tudnak embereket befogadni.